Akkor már több mint 10 éve kaspóként használta, néha olajjal kenegette, hogy szebb legyen - írja riportjában a Szabad Európa. Aztán kiderült, hogy az edény még Jézusnál is idősebb: 2300 éves.

De hogy került a Dombrád külterületén élő nőhöz az antik ritkaság? A kistiszaháti Nagy István 1991-ben éppen a lakodalmára készülődött, és úgy gondolta, hogy fel kellene szórni az udvart homokkal a tánchoz. Akkor akadtak rá a régi homokbányában az agyagedényre. Nem törődtek vele - azt gondolták, hogy régebben valamelyik öregasszony hagyta itt "ezt a köcsögöt", aki szintén homokért jött. Bár azt furcsállották, hogy benne volt egy csecsemő koponyája.

Az edényre 13 évvel később bukkantak rá újra, amikor is Nagy Irénke a férjével ment el homokért a bányához. Alig ástak lefelé valamennyit, máris több edény került elő. A szóban forgó darab megtetszett neki, hazavitte és kaspónak használta. Aztán egyszer csak összefutott a dombrádi Karászi Zsolttal, aki éppen a régi temetők állapotát mérte fel. Az amatőr helytörténésznek elmesélte, hogy évekkel ezelőtt talált a környéken egy edényt. Ő megnézte, és döbbenten látta, hogy valójában egy kelta edényről van szó, amit a késő vaskorban készítettek a Kr.e. 5-1. század között. Jó eséllyel egy sírhoz tartozott. Kistiszahátról 2011-ben is került elő ugyanis darabokban egy unikális kelta edény, egy úgynevezett álkantharosz, amelyet emberfejek díszítenek. Ez a lelet annyira ritka, hogy összesen eddig 5 darabot találtak belőle a Kárpát-medencében.

Miután a régészek megállapították, hogy 2300 éves lehet a kaspó, az asszony odaajándékozta azt a Jósa András Múzeumnak. „Azt ígérték, hogy ott lesz a múzeumban a nevem, hogy én találtam. Kaptam húszezer forintot meg egy könyvet a múzeum igazgatójától, meg ingyen örök belépőt. Igaz, azóta sem voltam ott” - meséli az asszony.

A Jósa András Múzeum régészei az illegális homokbánya területén később ásatást végeztek, de semmilyen további lelet nem került elő.

- FrissMédia -

Fotó: Jósa András Múzeum