A Mudríné Resku Szilvia főigazgató által megálmodott, tíz órán át tartó élő közvetítés nem csupán szórakoztatás volt: valódi lelki táplálék, amely a legszebb klasszikusokon és kortárs történeteken keresztül üzent a magányosoknak, és építette a közösséget.

A városlakók összefogása már a belépéskor kézzelfogható volt: a díszletet, amely a nevelői irodát varázslatos kuckóvá változtatta, az óvoda dolgozói és a helyiek hordták össze féltve őrzött otthoni kincseikből. Több mint hetven felolvasó – köztük pedagógusok, hivatali dolgozók és egyházi személyek – váltotta egymást a „mikrofon” előtt reggeltől estig.

„Az ember érzékennyé válik ilyenkor”

Balog Roland, a Demecseri Általános Iskola pedagógusa immár visszatérő vendége a programnak. A tanító, aki magyar nyelvet és irodalmat oktat, illetve alsó tagozaton tanít, kiemelt fontosságúnak tartja az ilyen kezdeményezéseket az adventi időszakban.

„Az ünnepek közeledtével nagyon fontos, hogy az emberekben még inkább felgyújtsuk a szeretetnek a lángját. Ezeken a csodálatos történeteken keresztül az ember még inkább érzékennyé válik” – fogalmazott a pedagógus stábunknak.

Roland idén Móra Ferenc egyik klasszikusát, a Szánkó című elbeszélést hozta el a nézőknek. Választása nem volt véletlen, hiszen a történet mély erkölcsi üzenetet hordoz: két fiú önzetlen segítségnyújtását mutatja be egy szegény, idős asszony felé.

„Ezek a mesék és olvasmányok olyan tanulságokkal rendelkeznek, amelyeket nagyon fontos beépítenünk a mindennapjainkba: legyen szó a szegényekről való megemlékezésről, vagy arról, hogy kifejezzük érzelmeinket szeretteink felé” – emelte ki Balog Roland. Hozzátette: a rendezvény közösségépítő ereje vitathatatlan, hiszen látni, ahogy intézményvezetők és idősebb pedagógusok is részt vesznek, „példamutató lehet mindenki számára”.

Értékek a képzeletbeli hátizsákban

A maratoni meseolvasás ötletgazdája, Mudríné Resku Szilvia főigazgató szerint a rendezvény legfőbb üzenete a nevében is benne van: hála és szeretet. A kezdeményezés elsősorban azokhoz szólt, akik nem tudtak ott lenni személyesen – a beteg gyerekekhez, az otthonaikban egyedül élő idősekhez.

„Szeretnénk megsimogatni a lelküket és azt üzenni nekik: nem vagytok egyedül, itt vagyunk körülöttetek, bízzatok az emberekben” – mondta a főigazgató.

Mudríné Resku Szilvia a mesék nevelő erejéről egy gyönyörű hasonlatot is megosztott:

„A gyerekeknek tízéves korig tudjuk a képzeletbeli hátizsákját telepakolni mindenféle értékkel. A mese az az érték, amit bele tudunk tenni ebbe a hátizsákba, és amit később, amikor már nem tudunk mellettük lenni, ők ki tudnak venni és használni tudnak az életük során.”

A jövő édesanyjának üzenete

A felolvasók között volt Szabó Szilvia óvodapedagógus is, aki egy kislányról szóló történetet választott, akinek leghőbb vágya egy kistestvér volt. Szilvia személyes érintettségét is elárulta, hiszen ő maga is az anyaság előtt áll.

„A mai világban nagyon nehéz szülőnek lenni. Meg kell találni az arany középutat: hagyni a gyermeket a maga önállóságában, de biztosítani számára a védőhálót” – üzente a leendő és gyakorló szülőknek, hangsúlyozva, hogy a mese ebben a folyamatban kulcsfontosságú eszköz, hiszen formálja a gyerekek gondolkodását és világképét.

A demecseri „Hálameseolvasás” ismét bizonyította: egy jó szó, egy felolvasott történet képes áthidalni a távolságokat, és tíz órán keresztül, vagy akár azon túl is, összekötni egy egész települést.