Aki ismeri a megyei rendőrsportot, annak nem kell bemutatni a dombrádi egyenruhást. Bulitka László tizenhárom évvel ezelőtt szerelt fel, és az elmúlt bő egy évtizedben valóságos éremhalmozóvá vált. Többszörös minisztériumi terepfutó bajnok, a szabolcsi Szolgálati Agarak rendőrcsapat tagjaként négyszer nyerték meg az Ultrabalatont, de hozott el aranyérmet a kanadai és a hollandiai rendőr világ-, illetve Európa-játékokról is félmaratoni távon. Arra a legbüszkébb, hogy három éve megnyerte a ciprusi Lárnaka Nemzetközi Maratont. A sikerszériát azonban egy makacs sérülés törte ketté.

„Éveken át a szezon szinte minden hétvégéjén starthoz álltam valamilyen futóversenyen, aminek az lett a kellemetlen következménye, hogy másfél évvel ezelőtt begyulladt a talpam. Miközben gyógyulgattam, úgy gondoltam, eleget futottam, és nem akartam folytatni. Ez nyolc hónapig tartott, utána valahogy megint belesodródtam” – emlékezett vissza a nehéz időszakra a törzsőrmester.

Egymást húzták vissza a pályára

A visszatérés azonban nem ment volna egyedül. A történet különlegessége, hogy a sors (és a bajtársiasság) furcsa fintora kellett ahhoz, hogy újra felkerüljön a futócipő.

„Ez sajátosan alakult, mert a korábbi járőr- és edzőtársam, Jenei Richárd törzsőrmester úgy döntött, inkább focista lenne a megye II. bajnokságban, amit azért sajnáltam, mert egyre jobban ment neki a futás. Aztán addig rágtam a fülét, hogy mégsem hagyott fel a futással, ezek után viszont ő kezdett győzködni engem, hogy térjek vissza, és addig mondogatta, hogy belementem” – mesélte mosolyogva Bulitka. A közös edzések pedig hamar meghozták a gyümölcsüket, és együtt kezdtek el készülni a BM Országos Terepfutó Bajnokságra.

Pályacsúcs és történelmi szabolcsi diadal

A sötétvölgyi versenyen a férfi I. korcsoportban aztán minden várakozást felülmúltak a megyei egyenruhások. Bulitka László eredetileg csak az érzés kedvéért indult volna, de a rajt után visszatért a régi tűz.

„A visszatérésnél úgy voltam vele, hogy nem adok bele mindent, de annyira hiányzott a versenyzés, hogy valósággal megtáltosodtam. Az emelkedő is jól ment, a pályavégi lejtős résznél pedig már tudtam, hogy meglesz, mert az az erősségem” – nyilatkozta a futóbajnok.

A dombrádi rendőr végül az 5 kilométeres távot 22,24 perces pályacsúccsal nyerte meg. Mögötte 1,17 perces lemaradással a nógrádi Garamvölgyi Péter ért be másodiknak, míg a bronzérmet – hatalmas meglepetésre – az edzőtárs, Jenei Richárd szerezte meg. Két szabolcsi a dobogón! Ezzel, és Bacsa László alezredes hetedik helyezésével (a legjobb három eredmény számított) az összetett csapatgyőzelem is Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyébe került.

Titkos tervek a jövőre nézve

A sötétvölgyi győzelem egyértelművé tette: a bajnok nem vonulhat vissza véglegesen. Bár a feszített, minden hétvégét betáblázó tempóból visszavesz, a nagy célok megmaradtak.

„Most is úgy gondolom, meg érzem is, hogy lefutottam a lábam javát, de verseny közben azt is éreztem, ezt még mindig szeretem” – vallotta be Bulitka László, akinek máris megakadt a szeme egy jövő évi kihíváson. Jövőre Ausztráliában rendezik a Rendőr és Tűzoltó Világjátékokat, ahol ismét kipróbálná magát a félmaratoni távon. Bár ehhez a tervhez mosolyogva csak annyit fűzött hozzá: „A feleségemnek ne szóljatok róla! Neki még nem mondtam.”

Ön mit szól a szabolcsi rendőrök elképesztő teljesítményéhez és a dombrádi járőrök bajtársiasságához? Gratuláljon nekik kommentben Facebook-oldalunkon, és ossza meg a cikket, hogy minél többen értesüljenek erről a nagyszerű hazai sportsikerről!