Chicagoban, a Cloud Gate előtt állva minden turistának kötelező elkészíteni a maga szelfijét. Ám ki gondolná, hogy itt is Székelyföld jut az ember eszébe, hisz a város jelképét a helyiek Babnak, míg az itteni székelyek Fuszulykának becézik. Még azt is mesélik errefelé, hogy amikor a székelyeknek az Öt-tó vidékén akadt dolguk, és az Erie-t az Ontario-tóval összekötő folyó partján jártak, egy hatalmas vízesés fölött meglátták a felderíteni előre küldött vitézüket, Garát és felkiáltottak: „Ni, a Gara!”. Így lett a folyó és a zuhatag neve: Niagara. Ez persze a legújabb kori legenda, amit az Amerikába szakadt székelyek keserű humora és öniróniája szült, s talán némi honvágy, hogy még ezt a távoli világot is otthonosabbá tegyék.

A fuszulyka persze Amerikában is megterem, de vajon úgy csíp-e a csihán, mint odahaza? Akad-e erre cserevirág (henye boroszlán), boldogasszonylapi (kúszó boglárka), istengyümölcse (csere galagonya)? Ami külön érdekesség, hogy a vöröshagyma Székelyföldön a lilahagyma. Míg a boroszlán az orgona, a borsika, a boróka, a csalóka a fenyőtoboz, a pimpó a barka, a hecserli a csipkebogyó, a kokojza az áfonya, a pityóka a krumpli, a törökbúza a kukorica, míg a burjány a gyom.