Jó reggelt! – köszönünk oda 9 óra magasságában a székely legénynek.

A válasz nem sokat várat magára: reggel akkor volt ejszen, mikor én reggel 5-kor megetettem a pücsit.

Pücsit? – kérdezünk vissza.

Igen, a pücsi a tehén népies neve.

Jön egy gyorstalpaló a többi állatról: a cega a kecske, a berbécs a hím juh, a cucó a ló, a csürke a csibe, a kota a tyúk, a réce a kacsa, a féreg az egér, a juhok bundájában élő élősködő pedig a balakovács. Az éjjelibútor pedig a macska, amin igencsak meglepődünk.

És ha egy kicsit az esztenára is kinézünk a gyütővel (pásztor) és a monyatorral (pásztorsegéd), bizony a hegy bütüjéből (oldalából) igen pazar kilátás tárul elénk. Erdélyben, azon belül is Székelyföldön szerencsére a mai napig dívik a havasi pásztorkodás. Április 24-e Szent György napja, a néphagyomány szerint az igazi tavasz kezdete. Számos népszokás és hiedelem társul ehhez a naphoz, melyek egy része ma is élő hagyományként jelenik meg. A havasi pásztorok számára ez az a nap, amikor otthonaikat elhagyva kiköltöznek nyári szállásaikra az esztenára. A kényelmes ágyat felváltja a szolid fa-kalyiba és a suba, a természet lágy ölén, a csillagos ég alatt. Pásztornak lenni nem könnyű feladat, ez nem munka, hanem hivatás és életforma. Egy pásztornak ismernie kell a természet jelzéseit, figyelnie kell a területekre, ahol az állatokat legelteti. Mindig éberen és tettre készen kell álljon a leselkedő veszély, vagy ragadozók ellen. Gondoskodnia kell a rá bízott állatok egészségéről, biztonságáról, etetéséről. Figyelnie kell az állatok szaporodására, óvni és nevelni az újszülötteket, hogy az állomány egészséges és fenntartható legyen. Ehhez sok tapasztalat és tudás szükséges, amit generációról – generációra egymásnak adnak át. Aki látott már nyájat, csordát, vagy csak legelésző állatokat, tudja jól, hogy soha nincsenek egyedül. Ha nem is látni a pásztort, a legjobb barátja és segítője biztosan hangot fog adni annak, hogy ne közelíts az állatok felé, ugyanis a terelésben és az állatok védelmében is nélkülözhetetlen szerepet játszanak a kutyák. Erdélyben számos kutya-faj él a pásztorok szolgálatában, legyen szó nagytestű, vagy egészen kicsi termetű kutyáról. Ezek a kutyák mind, kifejezetten a nagy területeken való jó munkabírásban jeleskednek, miközben megbízható, hűséges, intelligens, gyors és jó megfigyelők. Az utóbbi években egyre többet hallani medvetámadásokról – ahogyan a székely szólás is tartja: amelyik medve eszik a kezedből, az a lábadból is fog.

A technika fejlődésével, a gyárak megjelenésével és a földek megmunkálásával egyre kevesebben vállalkoznak a pásztor életre. Ennek az ősi mesterségnek nagy múltja, de bizonytalan jövője van. Egyre nehezebb embereket találni a tavasztól – késő őszig tartó idényre, miközben a megélhetés napról – napra egyre drágább.