Dr. Stál József tanácsvezető bíró az ítélet szóbeli indoklását drámai párhuzammal indította. Kiemelte, hogy a tárgyalóteremben felszínre került tények a legkönyörtelenebb fikciót is felülmúlják:
„Abban az esetben, ha egy könyvet vagy egy filmet kellene felvezetnem, azt mondanám, hogy egy horrortörténetről van szó. Jelen esetben ítélet-kihirdetésről, a törvényszék által megállapított történeti tényállásról van szó, amely a törvényszék álláspontja szerint a foganatosított bizonyítás alapján valós történet.”

A bíróság megállapította, hogy a sértett, K.V. középsúlyos értelmi fogyatékosságban és elmegyengeségben szenvedett. A mindennapi életvitelében teljesen önállótlan volt, 24 órás felügyeletre és irányításra szorult. A Covid-járvány alatti online oktatás idején költözött haza piricsei otthonukba édesanyjához, K.F.M. vádlotthoz és annak élettársához, O.T.-hez.
A beteg lány gondozásával járó terheket az anya egyre türelmetlenebbül kezelte, amely feszültséget súlyos alkoholbetegséggel próbálta enyhíteni. A családi életük teljesen ellehetetlenült, az élettárs, O.T. pedig folyamatosan azt hangoztatta: „Ezzel a lánnyal csinálni kell valamit, ez így nem mehet tovább”.
A bántalmazások 2022 nyarán érték el a legszörnyűbb pontjukat. A vádlottak a lány nemi vágyainak „letörése” céljából spaniferekkel kötözték meg a védekezésre korlátozottan képes lányt, majd július 6-án partvisnyelet, száraz és lemorzsolt kukoricacsutkát dugtak a nemi szervébe. A brutális cselekmény során K.F.M. lefogta saját lánya lábait, míg O.T. a tárgyakat kifejezetten nagy erővel felnyomta. Ezzel elviselhetetlen kínokat, gát- és hüvelyszakadást, valamint életveszélyes belső sérüléseket okoztak neki.
Másnap, 2022. július 7-én az esti órákban a kínok között gyötrődő lányt a fürdőszobába vitték:
A kioltott életű testet átvitték a konyhába, feltakarították a vért, kimosák a ruhákat, majd 20:47-kor értesítették a segélyhívót azzal a hazugsággal, hogy a lányt baleset érte.

A helyszínre kiérkező orvos és a rendőrök azonnal észlelték a gyanús jeleket: a házban gyanúsan nagy rend volt, a holttest száraz, hideg és elszíneződött volt, ami kizárta a percekkel korábban történt balesetet. A hatóságok által alkalmazott BlueStar vegyi eljárás láthatóvá tette a feltakarított nyomokat: a fürdőszoba és a konyha szinte minden része vérrel volt terítve.
Az igazságügyi boncolás során 40 külsérelmi nyomot és súlyos belsőszervi sérüléseket rögzítettek. A bíró határozottan elutasította a vádlott védekezését, miszerint a lány saját magának okozta volna a sérüléseket, rámutatva arra, hogy ez fizikailag és szakértőileg is képtelenség.
A tárgyaláson K.F.M. azitélet után is könnyeivel küszködve tagadta a bűnösségét, próbálva elhunyt élettársára hárítani a teljes felelősséget:
„Ezt a bűncselekményt nem követtem el. Nem segítettem neki... Bent sem voltam [O.T.] volt a fürdőszobában... Nem tartottam a lábát a kislánynak... Én nem voltam gyilkos, most is kisírom a szemem...”
A vádlott azt állította, ő csupán tiszta ruhákért ment ki a fürdőszobából, és nem tudott arról, mit tesz a párja. A bíróság azonban rámutatott, hogy a nő vallomásai tele voltak önellentmondásokkal és a bizonyítékokkal ellentétes állításokkal.
(A vádlott élettársa, O.T. a büntetőeljárás során a otthonában elhalálozott, így vele szemben az eljárást megszüntették.)

A Nyíregyházi Törvényszék K.F.M. vádlottat bűnösnek mondta ki:
Ezért a bíróság halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt legkorábban 25 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.
Az ítélet nem jogerős: az ügyész tudomásul vette a döntést, míg a vádlott és védője felmentésért és enyhítésért fellebbezett. A bíróság a nő letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig fenntartotta.