Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete ez a nap, amelynek célja a függetlenség kivívása és az alkotmányos berendezkedés megteremtése volt. A forradalmat indító március 15-e jelkép lett: a kivívott szabadság megőrzésének és az elvesztett szabadság visszaszerzésének szimbóluma. A magyarság 1860 óta nemzeti ünnepének tekinti ezt a napot, függetlenül attól, hogyan vélekedett erről a mindenkori államhatalom. 1848-ban ezen a napon nyomtatták a magyar sajtó első szabad termékeit, a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt - 1990 óta ezt a napot a magyar sajtó napjaként is ünnepeljük.

E nap alkalmából a Vármegyei Sajtódíjat Seszták Oszkártól, a Vármegyei Közgyűlés elnökétől Dankó László sportújságíró vehette át.

Az ünnepi köszöntőket követően dr. Seszták Miklós országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet. A képviselő így fogalmazott: béke, szabadság és egyetértés – nem a 12 pont egyike, hanem a kiindulási alap. A nemzeti önrendelkezés alapja. E három nélkül ugyanis, hiába bármi követelés, hiába bármi elvárás, nincs magyar jövő, de magyar jelen sem. És hogy van ez ma, 177 éve elteltével? Pontosan ugyanígy. Béke, szabadság és egyetértés nélkül nem lehetünk sikeres nemzet. Rámutatott, hogy egy veszélyekkel teli korba léptünk, ahol egyszerre kell megküzdenünk háborúkkal, járványokkal, illegális migrációval, energiaválsággal és meg-megújuló birodalmi beavatkozási kísérletekkel. A jelek azt mutatják: a világ olyan változáson megy keresztül, melyet évtizedek, de lehet, hogy évszázadok óta nem láttunk.

A képviselő kitért a szomszéd országban dúló háború is. Szavaival élve: több mint három éve tart a háború a keleti szomszédunkban. Az eddigi mérleg katasztrofális. Több tízezer árván maradt gyermek, több százezer halott vagy egy életre megnyomorított katona, több millió otthonából elmenekült ember. A második világháború óta nem volt ilyen pusztítás Európában. Mégis Brüsszel mai urai még több vért, még több kínt és még több szenvedést akarnak. Azt akarják, hogy még több fegyvert és még több pénzt küldjünk a háborúba. Sőt, fel akarják gyorsítani Ukrajna uniós csatlakozását. Integrálni akarják a háborút Európa belsejébe. Az Unió, mely egy békeprojektként indult, ma térdig áll a háborúban. A magyar történelem arra tanít bennünket, hogy nincs olyan ideológia, nincs olyan birodalmi érdek, amely számunkra, magyarok számára a háborút igazolná. A mi érdekünk a béke és csakis a béke. Tudták ezt a márciusi ifjak és tudjuk ezt mi is. A magyar emberek a háború kezdete óta ugyanazon a véleményen vannak: azonnali tűzszünetre és békére van szükség - jelentette ki.

Seszták Miklós rámutatott, hogy a békéhez önrendelkezés, ha úgy tetszik, szabadság kell. Itt, a birodalmak árnyékában, a civilizációk útkereszteződésében a haza megmaradásáért, a nemzet megtartásáért folyamatosan küzdenünk kellett. A magyar történelmet átszövi a szüntelen viadal az önálló döntési lehetőségért, a szuverenitásért, a magyar szabadságért.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére megrendezett ünnepség végén a Petőfi Sándor mellszobor előtt hajtott fejet a település polgármestere, Orosz Károly, valamint Seszták Miklós országgyűlési képviselő , megyénk közintézményeinek, rendvédelmi szerveinek vezetői, valamint a megyei közgyűlés elnöke, Seszták Oszkár. A település intézményvezetői, civil szervezetei a márciusi ifjak elszántsága és hőstette előtt tisztelegve, virágkoszorúkat helyeztek a mellszobor talapzatára.

Az Országgyűlés 2014. december 17-én nyilvánította március 16-át a magyar zászló és címer napjává, a nemzeti színről és az ország címeréről szóló 1848. évi XXI. törvénycikk elfogadásának emlékére. A magyar nemzeti színeket és a nemzeti zászló használatát az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményei tették a magyar nemzettudat és történelem legerősebb szimbólumává.

Amikor a magyar zászló és címer napját ünnepeljük, egyúttal azokra a hősökre és mártírokra is emlékezzünk, akik ezen zászló színei alatt életüket áldozták a hazáért, a szabadságért és Magyarország függetlenségéért. A zászló színei közül a vörös az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezte akkor, és ezt jelenti számunkra mind a mai napig.