A döntő előtt hosszan beszélgettünk Oszlánszki Patrikkal arról, hogyan készülnek a megmérettetésre táncpartnerével, Bulyáki Anettel. Most arról kérdeztük, mennyit változott velük a világ azóta, hogy nyertek. Meg még sok minden másról is. Hóhányás közben akadtunk rá Gégényben a napokban. Azt mondja, nagyon sok hó hullott, volt dolog bőven.

- Milyen érzés volt nyerni?

- A helyszínen igazából még nem nagyon tudtuk felfogni. Talán csak most kezdjük átérezni, hogy mi történt velünk. A színpadon folyamatosan éreztük, hogy Szabolcs megye támogatott minket. Ezúton szeretnénk megköszönni a sok szavazatot, amellyel hozzásegítették a sikerhez. Sokat köszönhetünk a felkészítő tanárnak, Andóné Kujbus Nórának, a Free Dance AMI intézményvezetőjének, aki mindvégig bízott bennünk és támogatott. Köszönöm a szüleimnek, nagyszüleimnek is, akik gyerekkoromtól biztattak és támogattak, akikre mindenben számíthatok. Hihetetlen volt az egész. Főleg amikor letudtuk a táncot és 50-50 százalék volt a szavazatok megoszlása úgymond az ellenfelünkkel, Majer Tomival.

- Megváltozott-e a világ azóta Önök körül?

- Most jönnek folyamatosan a telefonok, mindenhova hívnak minket fellépni. Múlt kedden voltunk Kisvárdán, a Magyar Kultúra Napján. Előzőleg még hétfőn jött a telefon, hogy ugyanaznap, este 7-kor Veszprémben kellene egy Páva-gálán szerepelnünk. Így amikor Kisvárdában letudtuk a fellépést, egyből mentünk Veszprémbe, majd éjszaka jöttünk haza. Elég hosszú volt az a nap, de igazából nagyon örülünk annak, hogy ilyen sok helyre hívnak minket. Hihetetlen érzés. Mi próbálunk ugyanolyanok maradni, mint voltunk, nem szeretnénk elszállni attól, hogy egy ilyen versenyt megnyertünk. Az élet megy tovább, mindenki csinálja a saját dolgát. De kicsit most közszereplők lettünk, sokan biztatnak minket, hogy csináljuk tovább. Ez erőt ad nekünk ahhoz, amit szeretnénk. A közönséget szeretnénk szórakoztatni és a hagyományt ápolni a színpadon.

- Mennyi felkérésük - fellépés van most?

- Minden hétvégén, néha egy napon kettő is. Bálokba, különféle rendezvényekre hívnak el minket. Én dombrádi születésű vagyok és az ottani iskola idén 20 éves. Az igazgató néni felhívott, hogy a tehetségeket, akik odajártak, szeretnék visszahívni. Ezt külön megtiszteltetésnek, örömnek éreztük Hoksz Attilával együtt - ő is nyert Fölszállott a pávát három vagy négy évvel ezelőtt. Annyira tele a naptár, hogy már május 31-re is van felkérés. Én vőfélykedem is, a régi módon, rendesen, viseletben. Erre is minden héten jön egy ajánlat. Van úgy, hogy egy napra három lagziba is hívnak és vissza kell mondanom.

- Egy ilyen országos hírű győzelem után mi lehet még a cél? Tudnak ennél többet elérni?

- Szeretnénk a néptáncos a szakma ifjú mestere címet megszerezni. Ez egy pályázati lehetőség, melynek keretében mi Nagyecsed táncosairól szeretnénk majd írni egy dolgozatot Anettal közösen, Ha ezt elfogadják, akkor különböző rostákon át kell menni és a legvégén be is kell mutatni a táncokat. Ha ez mind rendben megy, megkaphatjuk az ifjú mesteri címet. Illetve van kétévente a békéscsabai szólótánc-verseny, ami aranysarkantyús és aranygyöngyös verseny. Ez szerintem a szakmának a csúcsa. Ha ott háromszor valaki megszerzi az aranysarkantyút vagy az aranygyöngyöt, akkor örökös aranysarkantyús táncos lesz. Igazából attól magasabb díj táncosként nincs. Ezt még megpróbáljuk.

- A múltkor arról beszélt, hogy az 1 millió forintos fődíjat Down-kóros gyerekeknek ajánlják fel. Sikerült ezt már átadni?

- Szeretnénk majd egy ünnepélyes átadást, amikor minden papír elintéződik. Ez nem egyszerű folyamat, de remélem, február-március környékére sikerül. Ezen túl az OTP is felajánlott a győzteseknek 1 millió forintot. Nálunk Anettal ez megfeleződik.

- Barátnője, Dóra hogy fogadja, hogy most ilyen sok felkérése van hétvégenként?

- Nagyon örül, hogy megnyertük a Fölszállott a pávát. Pedig sokat kellett tűrnie a felkészülés miatt. De igyekszem minél több időt tölteni vele: ha van rá lehetőség, mindenhova próbálom magammal vinni. Nekem ez külön segítség ő meg talán nem érzi azt, hogy most hirtelen eltűntem az életéből. A Páva közben is nagyon sokat köszönhettem neki és az édesanyjának, Marikának. Rengeteget segítettek, akárcsak Zakor Ildikó polgármester itt, Gégényben. Amikor megnyertük a Pávát, abban a pillanatban írtam Marika néninek Viberen hogy jövőre lagzi. Szeretnék továbblépni a kapcsolatunkban Dórival, hisz jó ideje már együtt vagyunk. Tervezem, hogy az idén megkérem a kezét, jövőre pedig lakodalmat csinálunk. Sátras lagzit szeretnék, igazi régi hagyományosat. Aztán családot. Ehhez jó kezdőlöketnek az OTP-től kapott 500 ezer forint, lehetőséget ad a továbblépéshez.

- Ő is táncol?

- Versenytáncos volt egy jó barátjával együtt, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Olyan, mintha a testvérem volna. Most próbálom Dórit belevinni a néptáncos világba minél jobban. Jön velem oda, ahol táncot tanítok, Marika nénivel ők is beállnak táncolni. Most fog államvizsgázni a Nyíregyházi Egyetemen, testnevelő szakon, de később gyógypedagógusként szeretne dolgozni, gyerekeken segíteni.

- Innét jön a felajánlás a Down-kóros gyerekeknek?

- Tulajdonképpen igen. Kezdetben más gyerekjóléti projektben gondolkodtunk, de aztán megtudtuk, hogy annak Debrecenben van a központja. Mi pedig Anettel maradtunk volna inkább a megyében.

A beszélgetés végén abban maradtunk, hogy a FrissMédia is ott lesz majd akkor amikor a Páva-győztes pár átadja Nyíregyházán adományát a Rejtett Kincsek Down Egyesületének.