INTERJÚ
Pár perc ragyogás és ami mögötte van - interjú
November elején Ausztriában egy kisvárdai leány az álma után ment. Anita, aki mellesleg jogból diplomázott, nagyon nívós nemzetközi mezőnyt maga mögé utasítva a X. Ausztria Kupán 1. helyezést ért el testépítésben. Dr. Jánvári Anitával beszélgettünk az eddig megtett útról, célokról, tervekről.

Anita a verseny előtt 10 héttel kezdte a tervszerű felkészülést. Sok lemondással, esetenként testének drasztikus sanyargatásával érte el a versenyre megfelelő testtömeget. Több hónap szenvedés, lemondás 5 perc csillogásért.

FrissMédia: Külföldön egy nemzetközi versenyen meg tudtad magad méretni és egyből a dobogó felső fokára állhattál. Milyen munka vagy milyen folyamat előzte meg a sikert, a csillogást?

Dr. Jánvári Anita: mikor a versenyzés mellett döntöttem, tudatos döntések sorozata jött. A versenynaptár ismeretében lehet és kell megtervezni előre, hogy melyik versenyen akarok indulni. A verseny napjához viszonyítva kell elkezdeni a felkészülést, ami megelőz egy úgynevezett tömegelési fázis.

F.M.: Ez mi is?

J.A.: Izmot építünk. Minőségi izomzatot. Akkor is diétázik az ember, de több kalóriát kell bevinni, ami a minőségi izomzathoz elengedhetetlen. Ez rendszeres edzőtermi munkával jár, ami heti hat alkalmat jelent. Ezek jellemzően súlyzós edzések. Ilyenkor apait-anyait beleadok, feszegetve a határokat. Minél nagyobb súlyokkal egyre intenzívebben dolgoztam.

F.M.: A kalóriabevitel, illetve a fogyasztott ételek összetételét is módosítod?

J.A.: Persze. A táplálkozásom is erről szólt, hogy azt az izomzatot táplálni kellett. Gyakorlatilag fehérjét kellett fogyasztani, beépíteni a testembe a tömegeléshez. Ez körülbelül 10-12 hetes versenydiétát jelent.

F.M.: Mindez azért a pár perc csillogásért, sikerért?

J.A.: Így van. A versenyformát a tömegelés alatt felépített izomzat adja, de nem csak az. Hisz a felkészülés során rakódik egy kis felesleg is. Ez jellemzően víz és egy pici zsír. A felkészülés során igyekszik az ember minél nagyobb izomtömeget felépíteni.

F.M.: Mennyit segít ebben a tudomány?

J.A.: Ez egy kémiai folyamat. Tudja az ember, hogy mit hogy kell csinálni a megfelelő végeredményért. Nekem szerencsém volt, mivel nagyon szépen reagált mindenre a testem. A felkészülésben a fő segítségem a párom, Matuk Péter volt, illetve Nagy Alexandra, aki az edzéseken állt mellettem. Péter makroszinten kalkulálta ki a tápanyag-bevitelt, folyamatosan kontrolálta azt. Alexandra új gyakorlatokat, stimulációs edzéseket tartott nekem.

F.M.: Mennyire volt szigorú a párod a táplálkozás terén?

J.A.: A diéta már elég szigorú és kötött volt. Nem fért bele semmilyen kicsapongás, el kellett hagyni nagyon sok minden az étkezésből. Szigorúan kellett számolni a fehérje, a szénhidrát és a zsír mennyiségét. Az elején még annyira nem volt szigorú, viszont a verseny előtti 1-2 hétben már nulla szénhidráton voltam, illetve az utolsó hétben már meg volt határozva, hogy mennyi folyadékot ihatok, ami a verseny napján nulla. Nem is ihattam, csak pár kortyot.

F.M.: Nem veszélyes ez?

J.A.: Határozottan veszélyes, felborítja a szervezet egyensúlyát, kizökkenti a hormon-háztartást. Mi nők alapjáraton nem működünk ilyenkor normális szinten…, de ez ezzel jár. Ahhoz, hogy egy színpadon a tökéletes formáját tudja hozni az ember, ez kell. Tehát ez egy nagyon tiszta, nagyon száraz, makulátlan, vízhajtott, tökéletes színpadi forma, de csak arra a napra szól. Hetekig, sőt napokig is tarthatatlan.

F.M.: Vagyis képtelenség fenntartani a tökéletes formát?

J.A.: Kockázatokkal jár, da nagyon sok mindent lehet…

F.M.: Hol van a határa a női testnek ebben a sportban? A férfiaknál természetes a kigyúrt, feszülő izomzat, ez elfogadott a társadalom számára. Ugyanakkor a női testideál már más. Sokan úgy vélik, hogy egy kigyúrt női test már nem vonzó, nem nőies. Hol van az a határ, amikor még a nőiességet megtudod tartani?

J.A.: Szerintem pont ez az a kategória, a bikini fitness, amit én választottam, a nőiességről szól. Itt a női test még az arányosságról, a kisugárzásról szól. Az összhatás, a kisugárzás, kecsesség számít. Hogy mennyire vagy dekoratív, mennyire vagy egyben, mennyire élsz a színpadon. Nem is kifejezetten az izomzat dönt – bár az is kell, az is szempont ebben a kategóriában. Nekem ez a határ. Ettől eggyel feljebb van a sportmodell kategória, ehhez egy picit határozottabb izomtömeg kell. Azt mondom, az még belefér, de fölötte már nem.

F.M.: Mennyi lemondással fizettél a sikerért?

J.A.: A közösségi élettel. El lehet menni társaságba, de amikor magyarázkodni kell, hogy te most miért nem ihatsz vagy miért nem ehetsz ezt meg azt, egy idő után kellemetlen. Ezért inkább hanyagoltam hónapokon keresztül ezeket a társasági kapcsolatokat - nem mellesleg az időm nagy részét amúgy is az edzés tette ki. Nagyon speciális volt az étkezésem: bárhova mentünk, dobozolni kellett, és amikor néztem, hogy mások milyen jókat esznek, isznak, nagy lemondás volt. Viszont, ha van egy célja az embernek, akkor meg lehet csinálni. Nekem volt, van célom, ami jelentősen segít a kitartásban. Óriási kitartás és akaraterő kell hozzá, ez tény. Hát megcsináltam. Így utólag azt mondom, hogy semmit sem bánok.

F.M.: A munkahelyeden mit szóltak hozzád?

J.A.: Néha fekete báránynak éreztem magam. Például volt sütizés az irodában, én meg nem ettem belőle, vittem a kis dobozaimban rizst. „Hogy lehet mindig ennyi rizst enni?” – tették fel a kérdést a munkatársak. Egy idő után elfogadták, amikor megtudták, hogy mire készülök. Nem éreztem azt, hogy megvetnek vagy elítélnek. Most, hogy eredményt értem el, szembesültek vele: ez nem semmi volt. Nem kell azzal foglalkozni, hogy ki mit szól vagy hogy ki mit mond. Csináld a saját dolgodat és kész.

F.M.: Voltak holtpontok?

F.M.: Igen, még mélyek is. Hogy ezeken túltegyem magam, kellett mellém egy társ, aki segít. Péter mellettem állt minden pillanatomban, sokat segített. Jórészt neki köszönhetem, hogy eljutottam idáig, mert lehet, hogy ha ő nem támogat ennyire, vagy más van mellettem, akkor nem sikerül. Azért kell egy ilyen pár egy társ az ember életében, akire számíthat.

F.M.: Amikor meghallottad a neved kategóriagyőztesként, mi villant be?

J.A.: Nagyon boldog voltam, felemelő érzés volt. Visszafelé mondták a neveket, az utolsó helyezettől, és a végén egyedül álltam a színpadon… akkor, ott, abban pillanatban hatalmas adag adrenalin áradt szét a testemben. Elsírtam magam.

F.M.: Az önbizalomnak mennyi lökést ad egy ilyen verseny?

J.A.: Rengeteget. Én küzdöttem önbizalom-hiánnyal sokáig,, mindig is maximalista vagyok. Volt, amikor semmivel nem voltam megelégedve magamon, féltem felvenni egy bikinit vagy kimenni a strandra. Most egy szál bikiniben, magabiztosan megyek strandolni. Tulajdonképp önmagamat győztem le azzal, hogy elindultam ezen a versenyen.

F.M.: Mit üzensz a lányoknak?

J.A.: Fontos, hogy semmiképpen nem szabad feladni a kitűzött célt. Legyen kitartás, motiváció. Meggyőződésem, hogy mindenkinek reális célokat kell kitűznie maga elé, melyeket meg tud valósítani. Azt is tudniuk kell, hogy a sikert nem adják ingyen: A sikerhez, a csillogáshoz komoly lemondásokkal teli küzdelmes, olykor kudarcokkal nehezített út vezet.

Köszönet a kisvárdai Coffee Tea Area-nak a hangulatos riporthelyszínért.

- FrissMédia -