A mai húszas-harmincas korosztály számára szinte elképzelhetetlen, de nem is olyan régen a hétvégi nagybevásárlás intézménye egyáltalán nem létezett. A rendszerváltás előtt és a kilencvenes évek elején az üzletek szombaton jellemzően 12 vagy 13 órakor bezártak, vasárnap pedig lehúzott rolókkal várták a hétfőt. A non-stop nyitvatartás csak a nagy multinacionális láncok megjelenésével gyűrűzött be hazánkba, teljesen átalakítva a vásárlási szokásokat.
Az általunk megkérdezett nyíregyházi lakosok egy része pontosan emlékszik még ezekre az időkre, és értetlenül áll a mostani felvásárlási láz előtt.
"Szombat délben bezárt a bolt, aztán hétfőn nyitott, és mégis volt mit ennünk, mert szombaton bevásároltunk. Nem volt semmi gond. Sima, felejtett dolog volt ez, felkészültünk rá" – nyilatkozta stábunknak egy idősebb hölgy. Amikor arról kérdeztük, miért uralkodik el mégis a káosz az embereken egyetlen napos leállás miatt, határozott választ adott: "Szerintem ez puszta lustaság. Arra vannak ráállva az emberek, hogy szombaton és vasárnap is nyitva van a bolt, és akkor szaladnak."
Magyarországon a vasárnapi boltzár intézménye 2015 tavaszától 2016 tavaszáig egy rövid időre visszatért, amikor a törvényhozás megtiltotta a nagyobb üzletek vasárnapi nyitvatartását. Bár a szabályozást a hatalmas társadalmi ellenállás miatt alig egy év után eltörölték, az akkori tapasztalatok is megmutatták: a társadalom nehezen mond le a kényelemről.
Ugyanakkor nem mindenki a kényelem elvesztését látja a kígyózó sorok mögött. Egy középkorú nyíregyházi asszony szerint a pániknak mélyebb, pszichológiai okai is lehetnek, bár személy szerint őt egyáltalán nem zavarja az ünnepi zárvatartás.
"Nekem egyáltalán nem probléma, ha nincs nyitva a bolt egy napig" – mondta, majd a tömeghisztéria lehetséges okait firtató kérdésünkre elgondolkodva hozzátette: "Biztos a bizonytalanság az oka. Az, hogy nem bíznak valamiben, hogy holnap már nem lesz ugyanaz a kínálat, ami ma van."
Bármi is legyen a pszichológiai mozgatórugó, a tények makacs dolgok: egyetlen ünnepnap alatt senki nem fog éhen halni, a raktárak pedig november másodikán is ugyanúgy fel lesznek töltve. A fogyasztói társadalom pörgéséből kiszakadva talán érdemes lenne megfogadni egyik legidősebb interjúalanyunk szavait, aki mosolyogva nosztalgiázott a régi, csendesebb hétvégékről:
"Ha visszamegyünk a gyermekkoromra... ott sose volt szombat-vasárnap nyitva semmi. Még egy órára sem. És akkor is megéltünk. Még ha egy ünnepnapon, vagy több napig nem volt nyitva a bolt, akkor is. Mégse volt ez a nagy tömeghisztéria, mint most."
Önök szerint is túlságosan elkényelmesedtünk az elmúlt évtizedekben? Hogy látják, túlélhető az egynapos boltzár, vagy már a hétvégén plafonig pakolták a hűtőszekrényt tartalékokkal? Írják meg nekünk kommentben, és osszák meg a cikket ismerőseikkel, hogy ők is elmondhassák a véleményüket!