Magyarország 2010 óta élen jár a családok támogatásában. Megindult egy olyan folyamat, amely hosszú évtizedek után utat nyithat a nemzet újjászületéséhez. Bár a népességfogyás megállítása még egy előttünk álló feladat, az új parlamenti ciklusban eljött az ideje a családok helyének, szerepének újragondolására a társadalmi-gazdasági folyamatokban – olvasható a könyv vezetői összefoglalójában.

A könyvbemutatón Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke megoldandó feladatként beszélt a társadalmunkat sújtó népességfogyásról. Örömmel konstatálta, hogy a CSAM, mint civilszervezet felkarolta ezt. Szavai szerint, két dologért képesek a házastársak szinte mindenre: azért, hogy ne szülessen gyermek, vagy azért, hogy szülessen.

Az elnök úgy véli, hiába van kormánytámogatás, babaváró-program, családi adókedvezmények, ha nincs megfelelő társadalmi támogató környezet, ami ebben segít, akkor bármilyen kormányzati intézkedés, akarat, nem éri el a kívánt hatást.

Nemcsak az a kérdés, hogy 200 év múlva lesz-e magyar ember, hanem, hogy fenntartható-e a nyugdíjrendszerünk, fenn tudjuk-e tartani a jóléti rendszereinket – fogalmazott Seszták Oszkár.

A könyv szerzőinek egyes megállapításai

Egyszerű becslés alapján, 70 éves átlagéletkorral számolva, évente 130–140 ezer újszülöttre lenne szükségünk a 9–10 milliós lélekszám fenntartásához, illetve az infrastruktúra és az intézményrendszer gazdaságos működtetéséhez.

A szülőképes kor felső határán van az utolsó, jelentős létszámú generáció, amely képes lehet a fenntarthatóságot biztosító utódnemzedék (a harmadik hullám) elindítására. A korosztály női tagjainak száma évente várhatóan körülbelül ötezer fővel csökken.

Az eddigi családpolitikai intézkedések - bár növelték a termékenységet - nem vezettek trendváltáshoz. Egy rövid, közép és hosszú távú, átfogó, sokoldalú népesedési, család- és közösségfejlesztési stratégiára van szükség a nemzet jövőjének biztosításához. Egy ilyen terv kidolgozásának most értek meg a feltételei.

A téma hazai és nemzetközi szakértői között vannak, akik nem tekintik a népességfogyást problémának, illetve a népességszám hosszú távú biztosításához a migrációt is kívánatosnak tartják. Mi, a bevándorlás támogatása helyett, fontosabbnak véljük a gyermekvállalás feltételrendszerének társadalmi szintű újragondolását.

Az elmúlt időszak családbarát intézkedéseinek iránya kedvező, mégis azt kell látni, hogy nem érték el a kívánt hatást. A 2010-ben hivatalba lépett kormány nyolc tárgykörben összesen 39 intézkedéssel javította a családok helyzetét, támogatta a gyermeknevelést, a kisbabák világra hozatalát (EMMI 2017: 105), a támogatás összege 8 év alatt több mint a kétszeresére, a GDP-n belüli aránya pedig 3,5%-ról 4,8%-ra emelkedett. Ezen elismerésre méltó intézkedések után a kormányzat előtt még számos születésösztönző program lehetősége áll – vélekednek a szerzők.

A szakértői műhely, a Barankovics Alapítvány támogatásával több mint 200 szakember közreműködésével három éve dolgozik a probléma föltárásán és megoldási javaslatok kidolgozásán. Tagjaik a legkülönbözőbb tudományterületekről érkeztek, így elemzéseik a pszichológia, a szociológia, a szociálpszichológia, a közgazdaságtan, a neveléstudomány, a statisztika, a demográfia, a teológia, a filozófia és más szakterületek által feltárt jelenségekre együttesen támaszkodnak.

A Jövőnk a gyermek kötetben külön módszertani fejezet mutatja meg, hogyan kell lépésről lépésre felépíteni a folyamatot. A komplex összefüggések megértését 22 ábra, 132 színes kép, 63 grafikon és 35 táblázat segíti.