A történet 2023 nyarán kezdődött, amikor az első- és másodrendű vádlott házaspár, B. és felesége, befogadta a hajléktalan életmódot folytató A.-t. Az ígéret szerint ellátásért és szállásért cserébe csak a ház körüli munkákban kellett volna segítenie, ám a valóság hamar rémálommá vált: a nőt házi rabszolgaként tartották és folyamatosan bántalmazták.

A harmadrendű vádlott – az apa fia – vallomása szerint a bántalmazások heti rendszerességgel történtek. Az apa pofozta, rugdosta a nőt, és egy ponton elektromos sokkolót is bevetett ellene. „Anita a földön aludt, nem viselt cipőt... édesapám engedélye nélkül nem csinálhatott semmit” – idézte fel a fiú a tárgyaláson.

"Vigyük el, rakjuk ki valahol"

A kegyetlen bánásmód és az éheztetés következtében A. 2024 tavaszára végletekig legyengült. Az utolsó bántalmazás után már az ágyból sem tudott felkelni, mégsem hívtak hozzá orvost. Amikor a nő eszméletét vesztette, a család úgy döntött, „megszabadulnak” tőle.

A vádirat szerint az élettelen testet egy kombival Budapestre szállították. Egy szemtanú, aki az ablakából figyelt fel a hanyagul parkoló autóra, látta, ahogy egy nő és két férfi „totojázik” a kocsi mellett, majd egy nehéz, fekete zsákot cipelnek. A.-t végül egy bokros területen, a sövény mellé fektették le. A fiú vallomása szerint ekkor már látszott: a nő nem lélegzik, a szemei felakadtak.

Segélykérő üzenetek a sírból

A mai tárgyaláson bemutatott üzenetváltások bizonyítják, hogy az áldozat tisztában volt a rá leselkedő veszéllyel. A telefonjáról kétségbeesett mondatok láttak napvilágot:

• „M3-ason végig Kisvárda után van Pátroha... ne egyedül gyere, erősítéssel.”
• „Bántott megint... félek.”
• „Nem akarok itt megdögleni.”

Az utolsó üzenetek egyikében még arra is figyelmeztette ismerősét, hogy ha a fogvatartója észreveszi az írást, összetöri a telefonját.

A bíróság nem fogadta el a beismerést

Bár a harmad- és negyedrendű vádlottak (a fiú és élettársa) az előkészítő ülésen beismerték bűnösségüket a halált eredményező segítségnyújtás elmulasztása miatt, a bíró ezt nem fogadta el. A törvényszék szerint ugyanis a tényállás további tisztázást igényel, amit csak bizonyítási eljárás keretében lehet megtenni. Az elsőrendű vádlott, az apa, mindent tagad, felesége pedig – aki maga is félelemben élt és egyszer sósavat ivott kínjában – a legközelebbi tárgyaláson tehet vallomást.

Az ügy bizonyítási eljárása a Nyíregyházi Törvényszéken csütörtökön folytatódik újabb tanúk kihallgatásával.

Ön szerint mi lenne az igazságos büntetés egy ilyen felfoghatatlan kegyetlenséggel elkövetett bűncselekményért? Meddig tarthat a félelem miatti engedelmesség, és hol kezdődik a bűnpártolás? Írja meg véleményét kommentben!