A tábornok Kemecsén született 1800. januárjában, és az 1848-49 évi szabadságharc egyik katonai vezetője volt. Kemecse önkormányzata 2006-ban Répásy Mihály újratemetését kezdeményezte. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a szegedi önkormányzat és a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság támogatásával 2007 március 14-én került sor Répásy újratemetésére szülővárosában, ahol minden évben katonai tiszteletadással emlékeznek meg róla a Kegyeleti Parkban.

2013-ban a város vendége volt Navracsics Tibor, aki akkor a rendkívül kedvezőtlen időjárás miatt beszédét nem tudta elmondani. Akkor azt ígérte, ha ismét hívják, szívesen jön Kemecsére. Idén jött, és beszédet is mondott.

Az ötödik Orbán-kormány területfejlesztési minisztere beszédében úgy fogalmazott, hogy a történelmi eseményre való emlékezés során fontos számon tartani nem csak magát az eseményt, de azt az időt is, ami azóta eltelt. A 175 év nem csak azt jelenti számunkra, hogy nemzedékek sora nőtt fel, de bizony azt is jelenti, hogy a történelmi Magyarország széthullását végig kellett néznie elődjeinknek, két világháborút kellett végigharcolni, számtalan forradalmat és ezalatt a közel kétszáz év alatt háromszor vagy négyszer kellett újra talpra állnia a magyar nemzetnek, ami mindannyiszor sikerült! Itt vagyunk Európa közepén és pozitívan tekintünk előre.

"Emlékezésünk alapja, 1848. március 15., amikor az akkori Pest-Budán egy maroknyi fiatal elindított egy olyan folyamatot, amely aztán szabadságharccá terebélyesedett, amit aztán másfél évvel később az orosz és osztrák csapatok levertek és Világosnál le kellett tenni a fegyvert. Azt mondhatjuk, hogy ez a nemzet mégsem bukott el. Mert akik jelen voltak a szabadságharcban, később a kiegyezésnél is jelen voltak, a magyar gyarapodás legfényesebb időszakában.

Elsősorban a szabadság volt a cél, de ami ezt a nemzedéket kiemelte talán az őket megelőző és az őt követő nemzedékek közül, hogy két dolgot világosan felismertek. Egyrészt azt, hogy a szabadság nem a mindentől mentesség létállapota, amikor minden köteléket levetünk magunkról. Másrészt a szabadság nem cél, hanem eszköz. Vannak olyan célok, amelyeket csak akkor tudunk elérni, ha szabadok vagyunk. A haza függetlensége volt a legfőbb cél" - fogalmazott a miniszter.

A Pilvax-kör - a többi között Petőfi, Jókai, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula - előző este határozta el véglegesen, hogy a bécsi forradalom nyomán cselekvésre szánja el magát. Március 15-én délelőtt mozgósították az egyetemi ifjúságot, felolvasták a 12 pontot, amelyet később Landerer és Heckenast nyomdájában a Nemzeti dallal együtt, cenzori engedély nélkül kinyomtattak. Így született meg a sajtószabadság.

A megemlékezésen beszédet mondott a térség kormánypárti országgyűlési képviselője, dr. Seszták Miklós is. A képviselő beszédében rámutatott, hogy március 15-e a magyar történelemnek olyan emlékezetes mozzanata, amely évről-évre egyre erősebb és érvényesebb tanulságokat ad nekünk, magyaroknak. Bár időben távolodunk, lélekben közeledünk hozzá. Őseink példát mutattak nekünk összefogásból, önfeláldozásból és hűségből, amiből ma bátorságot meríthetünk.

1848 harca: az egyik oldalon a birodalmi érdekek, a másikon a magyar nép, amely nem akart mást, csak azt, hogy saját sorsáról maga dönthessen. A magyarok nem akartak mást, csak azt, ami jár nekik, ami az övék: a szabadságuk. Ahogy a 200 éve született Petőfi fogalmaz: „Hol szabadság van, ott van a haza”.

A megemlékezés zárásaként Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegye több országgyűlési képviselője, rendvédelmi szervek vezetői, a megyei közgyűlés elnöke, Seszták Oszkár, valamint a járási hivatalvezető és Kemecse város polgármester, Lipők Sándor az emlékezés kifejezéseként koszorút helyeztek el Bíró Lajos szobrászművész által készített Répásy Mihály honvédtábornok és az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kemecsei hőseinek tiszteletére készült obeliszk talapzatára.