A Belügyminisztérium bejelentése szerint a gyermekvédelmi gondoskodásban élők napi étkeztetési keretét az eddigi átlagosan 1500–2000 forintról 2700 forintra, összesen pedig napi 4000 forintra emelik, ha beleszámítjuk az iskolai és óvodai támogatásokat is. Az intézkedés a gyermekvédelmi rendszerben élő mintegy 23 ezer gyermeket és fiatalt érinti közvetlenül, és több mint 17 milliárd forint többletforrást jelent éves szinten.

Az állam célja az volt, hogy az intézményi étkeztetés közelebb kerüljön a normál háztartásokban élő gyermekek élelmezési szintjéhez. A hivatalos indoklás szerint a döntést a közétkeztetés költségeinek jelentős növekedése, valamint a gyermekvédelmi intézmények visszajelzései indokolták.

„A pénz jó hír, de a helyzet összetettebb” – egy intézményvezető szemével

Egy kelet-magyarországi gyermekotthon vezetője, akit „Éva néniként” említünk, örömmel, de fenntartásokkal fogadta a döntést.

„Nálunk harminc gyerek él, és már most is nehéz kigazdálkodni a változatos étrendet. A négyezer forintos keret segít, de az árak rohamosan nőnek: a hús, a tejtermékek, a zöldség drágább, mint valaha. A pluszpénz arra jó, hogy végre ne menzaminőségű ételt kapjanak, hanem olyat, ami otthon is asztalra kerülne. De ember is kell, aki megfőzi, megszervezi – és ez a másik nagy hiány.”

Szerinte az igazi kihívás nemcsak a pénz elköltése, hanem a szakácshiány és a beszerzési korlátok. Több kisebb otthon közös közétkeztetési szerződésekre szorul, ahol nem mindig tudják kihasználni a megemelt keretet.

Egy fiatal felnőtt tapasztalata

Péter, 21 éves, egy gyermekotthonból indult el Debrecenben. Szerinte a legtöbb intézményben a gyerekek „megkapják, amit előírnak, de nem mindig azt, amire szükségük lenne.”

„Amikor bent éltem, néha tészta volt tésztával, vagy leves kenyérrel vacsorára. Ha lett volna több pénz, biztos jobban kijöttünk volna friss gyümölcsből vagy húsból. A négyezer forint jól hangzik, de a kérdés az, hogy tényleg eljut-e a gyerekhez.”

Péter azt is megjegyezte: a minőség sokszor nem az összegtől, hanem a szervezéstől és a gondoskodás szintjétől függ.

Korábbi helyzet: spórolás a tányér szélén

A korábbi években több civil szervezet is kritikát fogalmazott meg az alacsony keretek miatt. Az étkeztetésre jutó napi összeg sok helyen nem érte el a közétkeztetési átlagot, így gyakori volt a tápanyag-szegény étkezés. Az Ombudsman 2023-as jelentésében több intézményt is említett, ahol a gyerekek nem kaptak elegendő friss ételt, és a húsételek ritkán kerültek asztalra.

A szociális dolgozók és a gyermekvédelmi szakemberek évek óta sürgették az emelést – nemcsak az élelmezés, hanem a ruházkodás és a zsebpénz területén is. Most a kormány a ruhakeretet is 200 000 forintra emelte évente, a zsebpénzt pedig megduplázta.

Európai kitekintés

Az EU-tagállamok közül Magyarország eddig az alsó harmadba tartozott a gyermekvédelmi intézményekben élők napi támogatási szintjét tekintve.

• Ausztriában az átlagos napi étkeztetési költség 10–12 euró,
• Csehországban 6–8 euró,
• Lengyelországban pedig 20 zloty körül mozog, ami 1800–1900 forintnak felel meg – ott viszont külön támogatják a friss élelmiszert és a diétás étkezést.

A magyar 4000 forintos szint tehát európai összehasonlításban középszintűnek tekinthető, viszont figyelembe véve a hazai élelmiszerárakat és az inflációt, a gyakorlati hatása csak akkor lesz érezhető, ha a keret felhasználása átlátható és hatékony marad.

A szakma várakozása

A Szociális Munkások Országos Egyesületének egyik szakértője szerint a döntés irány helyes, de nem old meg minden problémát:

„A gyermekvédelmi rendszerben a finanszírozás csak egy szelet. Az intézmények többsége súlyos létszámgondokkal küzd, a nevelők túlterheltek, a pszichológusi ellátás hiányos. A gyerekek életminőségét nemcsak a vacsora minősége, hanem az emberi kapcsolat minősége is meghatározza.”

Összegzés

A 4000 forintos napi keret valóban előrelépés, és több gyerek juthat táplálóbb, változatosabb ételhez. Ugyanakkor az intézményi háttér és az emberi erőforrások hiánya továbbra is a rendszer gyenge pontja. A reform hatása így leginkább azon múlik majd, hogy az otthonok képesek-e élni a lehetőséggel – és a pénz valóban a gyerekekhez jut-e el, nem a közbeszerzési árlistákon reked meg.