Az adventi időszakban minden és mindenki más. Feldíszített otthonok, intézmények, épületek vesznek körül, ünnepi díszbe öltözik a város is, mindenki a maga módján, a maga családi és/vagy vallási hagyományaival várakozik, Kisvárdán pedig mindig történik valami különleges, valami egyedi. A korábbi nagy sikerre és érdeklődésre való tekintettel, továbbá hagyományteremtő szándékkal, ebben az évben is a Segítő Kéz az Elesettekért Alapítvány kezdeményezésére, MESÉS ADVENT-nek lehetünk részesei.

December első napjától egészen karácsonyig, 24 mesés és varázslatos estét élhetünk át közösen. December adventi estéin a Coffea Tea Area kandallója mellett, a piros-fehér kockás fotelban mindig ül valaki, aki elmondja a kedvenc meséjét.

Ebben az évben, Kisvárda általános-, és középiskoláiban tanító PEDAGÓGUSOK várják a nézőket és a hallgatóságot. S bár külön-külön, esténként láthatják majd őket, céljuk közös: boldogságot adni, a meséken keresztül, mindenkinek.

Ma Lukács Ildikó ül bele az ikonikus fotelbe és oszt meg velünk egy szívéhez közel álló mesét.

"Számomra a karácsonyi időszak különleges, kiemelt része az évnek. Így arra törekszem, hogy megéljem minden pillanatát, és ne túléljem azokat. Gyermekkoromból hozom a meglepetésekkel, várakozással, titokzatossággal teleszőtt napok hangulatát és igyekszem ezt családomban is megtartani. A lakást, az udvart már advent kezdetekor feldíszítjük. A karácsonyi illatgyertyák, fények, dallamok emelik a várakozás hangulatát és természetesen a mézeskalács készítése is kihagyhatatlan. A szentestét nagyobb családi körben töltjük. Körbeállunk, kéz a kézben elimádkozzuk a Miatyánkot, elénekeljük a Mennyből az angyalt, majd a legidősebb tagja a családnak ünnepi áldást mond. Ez a legszebb része az estének. Majd mindenki bekuckózza magát egy- egy fotelbe, kanapéra vagy akár a földre és megajándékozzuk egymást. Illetve mindegyikünk csak egy valakit. Mert minden karácsonykor kihúzzuk egy családtagunk nevét, akinek egy évig vagyunk az "angyalkája" és ilyenkor fedjük fel, ki az. A nagyszüleimtől átvett szokás szerint egy almát annyi cikkre vágunk, ahányan vagyunk. Elfogyasztjuk és azt kérjük a jó Istentől, következő karácsonykor is mindannyian együtt lehessünk. S bár egyre kevesebben állunk a fa körül, szívünkben, gondolatainkban és az ünnepi vacsora közben elmesélt történeteinkben ott vannak velünk ők is" - mondta lapunknak a pedagógus.