Az adventi időszakban minden és mindenki más. Feldíszített otthonok, intézmények, épületek vesznek körül, ünnepi díszbe öltözik a város is, mindenki a maga módján, a maga családi és/vagy vallási hagyományaival várakozik, Kisvárdán pedig mindig történik valami különleges, valami egyedi. A korábbi nagy sikerre és érdeklődésre való tekintettel, továbbá hagyományteremtő szándékkal, ebben az évben is a Segítő Kéz az Elesettekért Alapítvány kezdeményezésére, MESÉS ADVENT-nek lehetünk részesei.

December első napjától egészen karácsonyig, 24 mesés és varázslatos estét élhetünk át közösen. December adventi estéin a Coffea Tea Area kandallója mellett, a piros-fehér kockás fotelban mindig ül valaki, aki elmondja a kedvenc meséjét.

Ebben az évben, Kisvárda általános-, és középiskoláiban tanító PEDAGÓGUSOK várják a nézőket és a hallgatóságot. S bár külön-külön, esténként láthatják majd őket, céljuk közös: boldogságot adni, a meséken keresztül, mindenkinek.

Ma Tóth-Lelkes Mónika ül bele az ikonikus fotelbe és oszt meg velünk egy szívéhez közel álló mesét.

"A karácsony számomra mindig egy varázslatos időszak. Van benne valami, amit nehéz elmagyarázni, mégis mindenki érzi. Számomra a legmeghittebb érzések a gyermekkori emlékeimből fakadnak. Mindig izgatottan vártam, hogy édesapámmal feldíszíthessem a fenyőfát, amiről a szaloncukrokat a testvéremmel az ünnep alatt megettük, persze titokban. A karácsonyfa fényeit elnézve úgy éreztem, mintha egy mesebeli világba csöppentem volna. Szenteste mindig elmentünk együtt a templomba, hazafelé a hó ropogása a lábunk alatt olyan volt, mintha titkos karácsonyi csodákat rejtene. A várakozás izgalma, hogy milyen ajándék lapul a csomagban, nagyobb kincs volt, mint az ajándék. Az igazi nagy kincs azonban az volt, hogy együtt lehettünk, ilyenkor mindig úgy éreztem, mintha megállt volna az idő, és én nagyon boldog voltam. Gyermekkorom karácsonya tényleg mesebeli volt.

Mióta én is édesanya vagyok, arra törekszem, hogy a gyermekeim számára is megteremtsem ezt a varázslatot. Már az adventi időszakban feldíszítjük a lakást, majd a fenyőfa kiválasztása és díszítése közös játékká válik, tele nevetéssel, így a karácsony békéje nem a csendben rejlik, hanem a zajban, a gyermeki izgatottságban.A közös mézeskalácssütés, a közös játék, a gyermekeim csillogó szemében az öröm, az együtt töltött békés pillanatok adják ennek az ünnepnek a varázsát számomra, és általuk mai napig én is egy kicsit gyermek lehetek" - mondta lapunknak a pedagógus.