Az adventi időszakban minden és mindenki más. Feldíszített otthonok, intézmények, épületek vesznek körül, ünnepi díszbe öltözik a város is, mindenki a maga módján, a maga családi és/vagy vallási hagyományaival várakozik, Kisvárdán pedig mindig történik valami különleges, valami egyedi. A korábbi nagy sikerre és érdeklődésre való tekintettel, továbbá hagyományteremtő szándékkal, ebben az évben is a Segítő Kéz az Elesettekért Alapítvány kezdeményezésére, MESÉS ADVENT-nek lehetünk részesei.

December első napjától egészen karácsonyig, 24 mesés és varázslatos estét élhetünk át közösen. December adventi estéin a Coffea Tea Area kandallója mellett, a piros-fehér kockás fotelban mindig ül valaki, aki elmondja a kedvenc meséjét.

Ebben az évben, Kisvárda általános-, és középiskoláiban tanító PEDAGÓGUSOK várják a nézőket és a hallgatóságot. S bár külön-külön, esténként láthatják majd őket, céljuk közös: boldogságot adni, a meséken keresztül, mindenkinek.

Ma Dr. Pilcsák Gáborné ül bele az ikonikus fotelbe és oszt meg velünk egy szívéhez közel álló mesét.

"Az ünnepi készülődés íze, illata, az ajándékok körüli titkok kicsi gyerekkoromtól meghatározták a tökéletes karácsonyról alkotott elképzelésemet. Mindezeket színezték az évek hosszú során megtapasztalt hangulatok, a sokszor önmagam elé állított mércék teljesítésének kényszerei. Tökéletes legyen a karácsony: frissen takarítva a lakás, az ajándékok díszesen csomagoltak, a menü utánozhatatlan, a vendégek ünneplőben, én magam pedig az elvárásaim rabságában figyeltem, mindenki elég boldog-e.

Ahogy múlnak az évek, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a karácsonyfa körüli beszélgetések, az apró gesztusok, amelyekkel szeretteink lelkét megérintjük. Az arcok kicserélődnek: eltávoznak nagyszüleink, szüleink, elfogynak barátaink, de születnek apróságok, akiknek átadhatjuk a karácsony ízét, illatát, a csend és a béke fontosságát. A tapintható csipke-hangulatot, a szeretet igazi nyelvét, amely nem ajándékokban és külsőségekben mérhető.

Ha a külső helyett a belső, a felszín helyett a mélység jut szerephez, akkor van arra esély, hogy sok-sok év múlva szeretteim ne elsárgult fényképek és tárgyak között keressék igazi arcomat, hanem maradjanak emlékek: mosolyok, eldúdolt dallamok, önfeledt játékok, melyeket magukkal visznek a saját karácsonyfájuk alá" - mondta lapunknak a pedagógus.