AKTUÁLIS
Mesés Advent Kisvárdán: ​A szánkó
A korábbi nagy sikerre és érdeklődésre való tekintettel, hagyományteremtő szándékkal, ebben az évben is a Segítő Kéz az Elesettekért Alapítvány kezdeményezésére, Mesés Adventnek lehetünk a részesei.

Az adventi időszakban minden és mindenki más. Feldíszített otthonok, intézmények, épületek vesznek körül, ünnepi díszbe öltözik a város is, mindenki a maga módján, a maga családi és/vagy vallási hagyományaival várakozik, Kisvárdán pedig mindig történik valami különleges, valami egyedi. A korábbi nagy sikerre és érdeklődésre való tekintettel, továbbá hagyományteremtő szándékkal, ebben az évben is a Segítő Kéz az Elesettekért Alapítvány kezdeményezésére, MESÉS ADVENT-nek lehetünk részesei.

December első napjától egészen karácsonyig, 24 mesés és varázslatos estét élhetünk át közösen. December adventi estéin a Coffea Tea Area kandallója mellett, a piros-fehér kockás fotelban mindig ül valaki, aki elmondja a kedvenc meséjét.

Ebben az évben, Kisvárda általános-, és középiskoláiban tanító PEDAGÓGUSOK várják a nézőket és a hallgatóságot. S bár külön-külön, esténként láthatják majd őket, céljuk közös: boldogságot adni, a meséken keresztül, mindenkinek.

Ma Baksa Anikó ül bele az ikonikus fotelbe és oszt meg velünk egy szívéhez közel álló mesét.


"A legszebb karácsonyi emlékem a nagymamámhoz kötődik, aki sajnos már nincs közöttünk. Gyerekként nála minden karácsony más volt: a ház illata, a nevetése, a meleg, amit sugárzott, mind-mind az ünnep varázsát adta.

Még ma is emlékszem, ahogy a konyhában sürgött-forgott, miközben mi, gyerekek, a hófehér ablaküvegen az apró hópelyheket lestük. A mézeskalács és a bejgli illata, az Ő finom hangja, ahogy mesélt régi karácsonyi történetekről, mind örökre bennem él.

Az ünnep nála nem a csillogásról vagy az ajándékokról szólt, hanem a szeretetről, a család melegéről és a közös pillanatokról. Minden évben, amikor beköszönt az advent, rá gondolok először, és arra a különleges érzésre, amit ő adott: hogy a karácsony valódi varázsa a szeretet és a közös emlékek. És bár már nincs közöttünk, amikor felcsendül egy karácsonyi dallam, vagy meglátom a hópelyheket, mindig ott érzem magam nála, a konyha melegében, a nevetése és ölelése között – mintha az ünnep minden varázsa még ma is tőle jönne" - mondta lapunknak a pedagógus.