Ma már fent forog a kamerád, ha tehetted volna, a kórházból is küldtél volna tudósítást, beszámoltál volna a saját esetedről. Arról, hogy egy fűtetlen szobában, nővérhívó nélküli betegágyon fekszel a nyíregyházi Covid-részlegen. "Nagy sas, ezt írd meg! Ez nem maradhat titokban. Fázom, úgy érzem, hogy lázas vagyok, nem jön senki, hiába kiabálok" – ezek voltak az utolsó szavai Szakszon Imrének, a TV2 külsős operatőrének. Élt 66 évet.

A megye összes települését ismerte, fáradhatatlanul ment a hír után. Egy-egy téma feldolgozása emberek ezreit mozdította meg, mindenkin próbált segíteni. Sokat dolgoztunk együtt. Közösen számoltunk be jóról, rosszról.

Na mi van nagy sas – merthogy így nevezett -, ma min dolgozol? Megyek az ukrán határhoz, jössz? Ott találkozunk! Imre óramű pontossággal ott is volt. Elővette a kamerát és forgott a film, megörökítve emberi sorsokat, küzdelmeket, tragédiákat. Sok esetben segítségre szoruló elesetteken segített az analóg életet digitalizálva. Fáradhatatlan volt. A hivatása volt az élete. Ősszel ment nyugdíjba, akkor megkérdeztem tőle: lerakod a kamerát?

"Nem, ebből a szakmából csak kihalni lehet… " - felelte.

Ma reggel 6:30-kor hívott, panaszkodott. Hideg volt a kórházi szobában. Egyedül van az egész Covid-szárnyon – mondta, majd 7:30-kor megint beszéltünk. Köhögött, fázott, hangjában félelem: még mindig nem jött senki…

8:30-kor már nem vette fel a telefont. A teszt végül negatív lett.

- FrissMédia -