Ahogy a mondás tartja:, „Ha Márton napján, a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál". Sokfelé úgy vélik, hogy az aznapi idő a márciusi időt mutatja. A néphit szerint a Márton-napi eső után rendszerint fagy, majd szárazság következik. Az őszi időjárás a bor minőségére is hatással van: „A bornak szent Márton a bírája”, amit lehet úgy is érteni, hogy ilyenkor már iható az újbor.

Kisvárdán, a Márton-napi Libaságokon nem bort, hanem pálinkát ittak, ugyanis erre napra időzítették hagyományteremtő szándékkal a pálinkamustrát. A Szabolcsi Pálinka Lovagrend a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza szervezésben hirdette meg az idei pálinkamustrát. A felhívásra szép számban érkeztek párlatok. A lovagok egységesen kinyilvánították, hogy a minőség évről-évre emelkedik. Végül a pálinka nagy mesterei emlékplakettekkel díjazták a kiemelkedő minőségű párlatokat.

Az Új Pálinka Ünnepének csúcspontja az új lovag avatása volt. A rend nagymestere a ceremóniát bevezetve hangsúlyozta, a lovagok a magyar, de az európai történelemben is olyan emberek voltak, akik önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül felvállaltak egy nemes ügyet, és azért képesek voltak áldozatokat hozva mindent meg is tenni. A Szabolcsi Pálinka Lovagrend a pálinka hírnevének öregbítése szellemében választja a javasolt jelentkezők közül minden évben azt a személyt, akit a rend tagjává fogadnak.

A lovagrend nagytanácsának döntése alapján ebben az évben a lovagok soraiba két személyt is felvettek. Első nőként a lovagok sorába lépett a vármegyei kormányhivatal Jogi, Humánpolitikai és Koordinációs Főosztály főosztályvezetője, Szoboszlainé dr. Király Andrea. Szintén lovaggá ütötték megyénk főispánját, Román Istvánt.

Márton napja a karácsony megelőző 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások: libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés.

Ennek szellemében és persze kóstolójegy megvásárlásával a kisvárdaiaknak is lehetőség nyílt a különböző libaételek megkóstolása. Az aprónépek ugrálóvár, pónilovaglás és körhinta adott lehetőséget az önfeledt szórakozásra, miközben Vastag Csaba koncertezett a nagyteremben.

A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba. A bor és a liba néha össze is kapcsolódott: német nyelvterületen a 12. században a Márton-napi ludat „szüreti vagy préslibának” is nevezték.