A mérkőzés első húsz perce egyetlen szép kisvárdai lövést hozott, nem csoda, hogy a két szurkolói kemény mag egymást kezdte kóstolgatni. A várkerti vitézek joggal sértődtek meg az “egyszerűen senkik vagytok” rigmuson, jöhetett cserébe a “mocskos lilák”.

Aztán komolyan vették a hangosbeszélőn elhangzó figyelmeztetést, és sportszerűbb lett a szurkolás. A meccs meg izgalmasabb, újabb kisvárdai lövést kellett kitornásznia az újpesti kapusnak.

A fölény góllá érett. Az újpesti védelem bakizott, nem tudtak tisztázni, jobbról szabadon ívelhettek Grozav fejére, aki az ötösről szépen, ahogy tanítják, a jobb sarokba fejelt.

Az újpesti Burekovic buktatott a 35. percben, a szabadrúgásból újabb szép kisvárdai lövés lett. Kovácsréti a Fradi egykori sztárjának, Ebedlinek az unokája, s ez látszik is. Utána az újpesti csatár az ötös sarkáról az égbe lőtte a labdát, ez volt az első nagy vendéghelyzet. Az első félidő vége küzdelmes volt, a Kisvárda sokkal szebben játszott.

A második félidő elején két óriási kisvárdai helyzet maradt ki. Előbb Tsoukalas egy az egyben állt szemben a kapussal egy kontra után, de a kapu mellé gurított. Jobb lett volna egy csel, vagy választhatta volna a másik sarkot. Utána egy beadás lett túl mély, pedig két kisvárdai is üresen érkezett középen.

A 74. percben mintaszerű, villámgyors akció végén Grozav a tizenhatos bal sarkáról szépen kilőtte a bal alsó sarkot. Gyönyörű akció volt, mesés befejezéssel.

A 84. percben Felipe védett egy tizenhat méteres újpesti lövést. Aztán Bjarnason hét méterről szúrta rá, a kisvárdai kapus ezt is biztosan fogta. Az ellentámadás veszélyesnek indult, de inkább időhúzás lett belőle. Ebből indult az utolsó veszélyes újpesti támadás, de Felipe most is tisztázott.

A liláknak a fű se nőtt ezen az estén, ha így folytatják, nem a Kisvárdának kell aggódnia a kiesés miatt.