A tárgyalás kezdetén Dr. Stál József bíró hivatalosan is rögzítette a tényeket, amelyek alapjaiban írták át a büntetőpert. A bíróság beszerezte a halotti anyakönyvi kivonatot, mely szerint az elsőrendű vádlott, O. Tibor 2025. október 6-án, a legutóbbi tárgyalást követő napon, 17 óra 26 perckor elhunyt. A bíróság vele szemben megszüntette az eljárást, így a per kizárólag az áldozat édesanyja, a másodrendű vádlott ellen folytatódik.

„Cserben hagytak, pedig eddig védtem őt”

A börtönből előállított Marina láthatóan rossz egészségi állapotban jelent meg. A bíró kérdésére elmondta: senkivel nem tartja a kapcsolatot, az Oláh család (a néhai élettárs családja) teljesen elfordult tőle.

A vádlott keserűséggel a hangjában beszélt arról, hogy becsapva érzi magát. Állítása szerint ígéretet kapott arra, hogy ha nem tesz terhelő vallomást Tiborra, „kiviszik” őt az ügyből.

„Ezt én be is tartottam, mert nem tettem Tibor ellen vallomást. Amit nagyon sajnálok, mert eddig védtem” – fakadt ki az asszony a tárgyaláson.

Most, hogy élettársa halott, és a családja magára hagyta, az édesanya részletesen beszélt a végzetes éjszakáról.

A fürdőkád titka: Szemléltették a tragédiát

A tárgyaláson a rendőrség egy digitális prezentációt is bemutatott, amelyben egy női testmodellel demonstrálták, hogyan helyezkedhetett el az áldozat a szűk fürdőkádban. A védelem ugyan próbálta vitatni a prezentáció felhasználhatóságát, de a bíróság ezt elutasította, mondván, ez a helyszínelési adatok vizuális megjelenítése.

A képeken jól látszott: a kislány térdei felhúzva voltak, máshogy nem fért el. Marina a felvételeket látva megerősítette: ő ülve hagyta ott gyermekét, de amikor visszatért, már nem így találta.

„Előrebukva... teste görbülve, a feje a vízbe” – írta le a sokkoló látványt az anya.

„Azt kérdeztem tőle: Te mit csinálsz?”

A vádlott vallomása szerint ő csak ruháért ment ki a szobába, míg Tibor bent maradt a fürdőben a lánnyal. Ekkor hallotta meg élettársa kiabálását, aki nyugodt hangon hívta vissza.

Amikor belépett a fürdőszobába, a látvány sokkolta.

„Láttam, hogy a nyakát fogja... Mindig két kézzel... Azt kérdeztem tőle, mit csinálsz?” – emlékezett vissza a nő.

Bár a bíró többször is rákérdezett, hogy szerinte Tibor megölte-e a lányt, az anya nem mondta ki egyértelműen az "igen"-t, balesetnek nevezte a történteket, de a leírása fojtogatásra utalt. Elmondása szerint Tibor próbálta „helyretenni a fejét”, hogy kivehessék a vízből.

Eltussolt nyomok? Véres padló és a mosógép rejtélye

A tárgyaláson ismét előkerültek a helyszínelés furcsa részletei. A kislányt, miután kivették a kádból, a konyhába vitték. Bár Marina azt állította, nem mosta fel a követ, és arra sem emlékszik, hogy Tibor tette volna, a fotók tanúsága szerint rengeteg vér volt a helyszínen, aminek eredetét az anya „nem tudja”.

A rendőrök a helyszíneléskor a mosógépben nedves ruhákat találtak – női pulóvert, nadrágot, férfi pólót – napokkal az eset után. Marina ezt azzal magyarázta, hogy „nem jól programozta be” a gépet. Arra a kérdésre, hova lett a nadrág, ami rajta volt az esetkor, zavarosan felelt:

„Nem tudtam, hogy hova tettem a nadrágot... kivettem egy nadrágot onnan [a szennyesből], még mondta is a rendőr, hogy ezt ne vegyem fel, mert ez nagyon büdös”.

Hazugságok a pisztolyról

A bíróság szembesítette a nőt korábbi hazugságaival is. Kiderült, hogy Tibornak volt egy riasztópisztolya, amit korábban letagadtak, mondván „neki nem volt pisztolya”. Később azonban kiderült, a férfi azzal járt a gyümölcsösbe vadat riasztani, sőt, néha az unokákat is ijesztgette vele.

A tárgyalás folytatódik. Az édesanyának most már egyedül kell szembenéznie a vádakkal, és azzal a teherrel, hogy bár állítása szerint látta, mi történik a fürdőszobában, a kislány életét már nem tudták megmenteni.