Hogy kerültél kapcsolatba a sportpszichológiával, a labdarúgással és a Honvéddal?

Tíz éve dolgozom pszichológusként Budapesten, ebből negyedik esztendeje foglalkozom sportpszichológiával. A foci véletlenül lépett be az életembe, kisvárdai születésű vagyok, közel három évig dolgoztam a Várda Labdarúgó Akadémián, ezt követően augusztusban kerültem ide a Honvédhoz, a Magyar Futball Akadémiára. A futball számomra komplexebb megközelítést igényel, már csak labda- és csapatjáték mivolta miatt is. Dolgoztam korábban a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek is, találkoztam magánrendelésben más sportágak képviselőivel is, de most már egyértelműen a fociban érzem otthon magam.

Milyen területen van szükség egy labdarúgó akadémián sportpszichológusra?

Azt gondolom, hogy a teljesítmény-szorongás kérdésköre az, amivel leggyakrabban találkozom a munkám során. Egy sportoló edzésen fantasztikusan teljesít, mégis – ismeretlen okokból kifolyólag – versenyszituációban ez nem tud a felszínre törni. Persze az ellenkezőjére is van példa, hogy pont a mérkőzés az, ami fokozza a játékos teljesítményét, ami valójában a közös munka célja is. Akadnak másfajta nehézségek is, például koncentrációs problémák, vagy sérülésektől való félelem nehezíti a sportoló teljesítményét, vagy akár magánéleti problémákból kifolyólag a játékos nem tud fejben ott lenni a pályán.

Arról már beszéltünk, miben támogatod az akadémistákat, de mi az, amit te kapsz tőlük?

Ha bármilyen kis mértékben is, de hozzájárulok szakmailag egy jobb teljesítményhez, egy jobb hangulathoz, vagy akár egy konstruktívabb edző-játékos kapcsolathoz, én már elégedett vagyok. Egyértelműen a sportpszichológiában találtam meg önmagamat, a sport, mint tevékenység, mint az önmagamra fordított idő, az életem szerves része. Ezen a területen szeretném minél inkább elmélyíteni a tudásomat, amire a Magyar Futball Akadémia remek területet, lehetőséget biztosít. Élvezem a közös a munkát, tetszik ez az út, amin közösen elindultunk.