INTERJÚ
#Malawi
#szépségkirálynő
#kisvárda
Kisvárdán az emberek mosolya volt a legszebb - interjú a szépségkirálynővel
Az új évet Magyarországon, azon belül is Kisvárdán kezdte a kelet-afrikai Malawi szépségkirálynője. Az Ismerd meg a világot! című fotókiállítás megnyitójának díszvendége volt a konferenciaközpontban. Itteni élményeiről és otthoni életéről faggattuk.

iss Malawiként több iskolát is felkeresett megyénkben Cecilia Khofi. Négy előadást tartott Kisvárdán a középiskolák diákjainak, de járt Győrteleken és Géberjénben, Fehérgyarmaton is. Mesélt hazájáról városunk Rotary Klubjában és megnyitó beszédet mondott az afrikai árvák fotóit bemutató kiállításon. Mi több: ott még énekre is fakadt.

- Utaztam a megyében, iskolákat látogattam, Malawiról meséltem. Olyanoknak is, akik korábban nem is tudták, hogy létezik ilyen ország. Arról, hogy hol fekszik, mennyire szép, milyen ott az élet. Beszéltem a saját élettörténetemről és közben reméltem: motiválni fogja a fiatalokat abban, hogy ne adják fel az álmaikat. Több helyen a polgármester is elkísért, mint valami fontos embert. Az igazgatók, a tanárok és a gyerekek is nagyon nyitottak, befogadóak voltak, minden percet élveztem. Rengeteget kérdeztek - Malawiról is, rólam is.

- Hogy tetszett a környék, a város?

- Kisvárda nagyon szép, pláne a malawi városokhoz képest. Szerettem, hogy nyugodt és csendes, az emberek pedig nagyon vendégszeretőek, mosolygósak. A kiállítás megnyitóján és az iskolákban nagyon interaktívak voltak, odajöttek hozzám. Százvay László református lelkész meghívott az istentiszteletre is, a végén pedig bemutatott a gyülekezetnek és beszélt a missziómról. Ez megtisztelő volt. Meg csodálatos is. Nagyon más, mint otthon, az én pünkösdista templomomban. Nálunk az istentisztelet akár négy órán át is tarthat, itt pedig csak egy órás volt.

- Mit csinálnak ott a hívők a négy órában?

- Énekelünk, táncolunk, beszélgetünk - bármit tehetünk, amihez kedvünk van. Itt nagyon visszafogott volt az istentisztelet, de gyönyörű.

- Milyen programot tartogatott még Szabolcs-Szatmár-Bereg megye?

- Volt egy csodálatos fotózás gyönyörű kulisszák között, a mándoki kastélyban. Nagyon tetszett az épület is, a bútorok, de csodálatos volt a ruha is, amelyet ott kaptam. És ha már ruha: most van rajtam életem első télikabátja. Ilyenre eddig nem volt szükségem, nálunk egészen más a klíma. De majd biztosan hasznát veszem, mert a világ sok pontjára szeretnék még eljutni.

- Azt mondta, a saját sorsán át inspirálja a fiatalokat itt is, a hazájában is. Hosszú utat járt be, jóllehet még csak 24 éves.

- Szerény körülmények közt nőttem fel. A szüleim elváltak, amikor 9 éves voltam. A nyomás nagy volt a családon, hat gyerekről kellett a mamának gondoskodnia. Két nővérem ugyan már férjnél volt, de négyünket még iskolába kellett járatnia. Sokféle munkát elvállalt, a nővéreim is besegítettek neki, így került pénz iskolára. Nagyon keményen dolgoztam ahhoz, hogy egyetemre mehessek. Amikor ez sikerült, édesanyám Dél-Afrikába ment cselédnek, hogy többet keressen és hazaküldte a pénzt tandíjra, kollégiumra. De ez még mindig nem volt elég, ezért az egyik nővérem otthagyta a főiskolát és követte anyát Dél-Afrikába, hogy ő is segíthessen nekem és a testvéreimnek. Közben időről időre magam is vállaltam különböző munkákat. Így tudtam lediplomázni 2015-ben, táplálkozástudományból.

- Mikor hallotta először, hogy szép?

- Nagyon korán. Tízévesen neveztem be először egy versenyre, és én lettem a városban Miss Magabiztosság. A középiskolában a suli legszebb lányának választottak. Amikor pedig tizenkilenc voltam, elnyertem az egyetem szépe címet. Ekkor már modellként dolgoztam több híres helyi divattervezőnél, néhányan közülük világszerte ismertek. Amikor tavaly meghirdették a Malawi Szépe versenyt, akkor a szüleim, a testvéreim és a barátaim is azt akarták, hogy induljak el. Tudták, hogy ez az álmom, hittek bennem.

- Miss Malawiként arra igyekszik felhasználni a kapcsolatait és a befolyását, hogy a kislányokon segítsen.

- Életre hívtam az az Építsük fel Malawit! nevű kezdeményezést. Azért, hogy a lányoknak könnyebb legyen tanulniuk és így kikeveredniük a szegénységből. Malawiban sok a gyerekházasság, már 10-11 évesen férjhez adnak kislányokat. Aztán nem járnak többé iskolába. Szeretném megmenteni őket ettől a sorstól, pénzt gyűjteni az oktatásukra, sőt ösztöndíjat alapítani nekik.

- Hogy találja meg ezeket a gyerekeket?

- A helyi hatóságokkal együttműködve - ők tudják, kinek kell segíteni. Még csak nemrégiben indult a dolog, remélem, sok kislánynál sikerül elérni, hogy ők is azzá válhassanak, amivé szeretnének, kihozhassák magukból mindazt, ami megvan bennük. Szeretném, ha én is a példaképük lehetnék. Ha úgy látnának, hogy itt egy hozzájuk hasonló fiatal lány, akinek sikerült nagy dolgokat elérnie.

- A továbbiakban hogyan tervezi az életét?

- Biztosan férjhez megyek majd valamikor, de addig még rengeteg teendőm van. Gyerekeim is lesznek, de nem vagyok annyira bátor, mint édesanyám és megállnék kettőnél. A legközelebbi célom, hogy amikor hazarepülök, megosszam mindenkivel azt a sok szép élményt, amit itt szereztem. Annyira jó volt látni, ahogy örültek a találkozásnak a gyerekek. Izgatottak voltak, egy kislány el is sírta magát. Mindig emlékezni fogok a kisvárdai fiatalok és idősebbek mosolyára.

- Filmforgatáson is részt vett Magyarországon, a Középsuli filmsorozat egyik epizódjában láthatjuk majd. Most próbálta ki először színészként magát?

- Nem, otthon az iskolában már színészkedtem. Szívem szerint itt is énekeltem volna, imádom a zenét, a sportot. Dobolok és kosárlabdázom, szeretek olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek kihívást jelentenek.

- FrissMédia -

Fotók: FrissMédia és Instagram - Cecilia Khofi