A kaviárról azt mondják, hogy az előételek cárja. Ami nem is csoda, hisz az igazán jó minőségűt tényleg aranyárban mérik. De mi is a kaviár? Halikra, elsősorban a Volga deltájából és a Kaszpi-tengerből. Gyorsan romló áru, így a 19. század végéig csak belföldön kereskedhettek vele. 1900-ban jutott el Nyugat-Európába, a párizsi világkiállításon mutatkozott be. Akkor viszont egyből hódított és azóta sem tudta semmi leverni cári trónjáról.

Érdekes, hogy a szovjet időkben a kaviár népélelmezési cikk volt - ették a halászok és a katonák, mindenféle rendű és rangú népség. A hatvanas években sima élelmiszerboltban árulták a piros és a fekete változatot is. De miután a Kaszpi-tenger víze olajjal szennyeződött, ma már egyre kevesebb a jó minőségű kaviár. Az árakat az egekbe hajtja a túl- és orvhalászás is. Egy kiló kaviár az orvhalásznál 5-10 dollár, a luxuséttermekben pedig több ezer.

A leghíresebb, legjobb és persze legdrágább kaviárfajta a vizahal ikrája, a gyöngyszem nagyságú, ezüstszürke beluga. Az oszjotr a tokhal dióízű, 2-3 milliméter átmérőjű, kékesfekete, sötétzöld vagy éppen ezüstös terméke. A nagy becsben tartott kaviárok közé tartozik még a szevrjuga, a sőregtok ikrája: ez már csak gombostűfej méretű, viszont gazdag aromájú, kicsit fűszeres ízű, szürke színű. Olcsóbb, de Oroszországban nagyon kedvelt kaviár a vöröslazacé. Nagyon finom még a szibériai maréna és a tengeri pisztráng rózsaszínű, valamint a bajkáli tokhal sárgás, narancssárga, durva szemcsés kaviárja. A többit nyugodtan felejtsük el.

Az orosz konyha nemcsak a tenger gyümölcseivel, köztük a híres vörös halakkal szeret gazdálkodni - mindig is fontos alapanyaga volt az, amit az erdők-mezők megteremtek. Így elsősorban a gomba, szezonban frissen, télen szárítva, savanyítva vagy sóban tartósítva. Az erdei gyümölcsök, a vörös és kék áfonya népszerűsége is töretlen.

Az oroszok többnyire bőséges reggelivel indítják a napot, leginkább tükörtojással, virslivel vagy valamilyen kásával. A kenyeret is szeretik, de nem a fehéret, hanem a savanykás, főként rozsból készült feketét.

Ebédnél, vacsoránál vagy baráti ivászatnál elmararadhatatlan a zakuszka, vagyis az előétel. A sós heringtől a zöldséges-halas-húsos salátákon keresztül egészen a nyersen lereszelt és ízesített zöldségekig sok mindent fogyasztanak étvágygerjesztőnek. Például a kedvencemet, a gomba Julienne-t, amit a fenti képen láthatnak, vagyis a tejszínben megsütött, vékonyra szeletelt erdei gombát.

Ebédre népszerűek a híres levesek: a káposztából készült scsi, a többfajta húsból, uborkából, olaj- és kapribogyóból főzött szoljánka vagy a gazdag céklaleves, a borscs.

A húsokat változatosan készítik: sütve, párolva, főzve mártással, töltve vagy darálva. Gondoljunk csak a saslikra vagy a Sztroganov bélszínre. Imádják a kelesztett palacsintát, a blinit, például kaviárral töltve. Akárcsak a különféle pirogokat, pirozskikat - a sült tésztákat, belül húsos, halas, káposztás, tojásos-hagymás vagy gyümölcsös töltelékkel. Ezek olyan sokfélék, mint a csokoládék Gombóc Artúrnál: vannak kicsik és nagyok, szögletesek és kerekek, nyitottak és zártak.

A pelmenyi ugyancsak hússal, esetleg gombával töltött tészta, de ezt főzik, nem sütik. Olyan, mint a barátfüle vagy a ravioli.

Ami pedig a desszerteket illeti, a legegyedibb a kiszel. Lehet folyékony vagy zselés, de mindig gyümölcsből készül, burgonyakeményítővel. Aztán itt van a marozsennoje, a fagylalt, gyümölccsel, csokoládéöntettel vagy mandulával, dióval megkoronázva.

Amiben leginkább rokonok az asztalnál a magyarok és az oroszok, az a tejföl szeretete. Míg a legtöbb európai ország konyhájából hiányzik ez az alapanyag, az oroszok szinte mindenhez fogyasztják.

A leghíresebb orosz ital kétségkívül a vodka. Vagyis a vizecske. Amiről már a 15. századból vannak írásos emlékek. Árpából készített gabonapárlat, amit többnyire egy hajtásra illik lehúzni. Igaz, mindig harapnak hozzá valamit. Kaviáros szendvicset, sós heringet, savanyú uborkát - kinek mire futja.

Ami az alkoholmentes italokat illeti, a gyümölcslevek mellett nyáron népszerű a jéghidegre hűtött kvász. Ezt rozskenyérből készítik, erjesztéssel. A szovjet időkben nagy lajtos kocsikról árulták, közös pohárból itta mindenki. Ma már dobozokban kapható. Télen viszont nincs jobb, mint saját magunknak elkészíteni a forró teát. A csészébe zavarkát, vagyis tealevelekből forrázással készített sűrítményt öntünk egy kis kannából, majd forró vizet engedünk rá a szamovárból. Bár ezt szertartást a filteres tea már többé-kevésbé kiszorította. De ahhoz is lekvárt kanalaznak, bonbont eszegetnek vagy a fogaik közé szorított kockacukron át szürcsölgetik a forró italt.

- FrissMédia -