Volt egyszer egy család. Nagy szegénységben, de annál nagyobb szeretetben éltek szerény kis kunyhójukban. Az édesanya és az édesapa türelemmel és törődéssel nevelte nyolc gyermekét. Voltak köztük kicsik, kisebbek és még kisebbek. Az a bizonyos nap is úgy kezdődött, mint a többi másik. Semmi jel sem utalt arra, hogy valakinek az élete gyökeresen megváltozik.

Reggel felkeltek a gyerekek. Édesanyjuk felöltöztette őket agyonmosott, kinyúlt ruháikba és elindult velük az iskola és az óvoda felé. Mivel messze laktak a várostól, sokat kellett gyalogolni és bizony a legkisebbek apró lábacskái hamar elfáradtak.

Ugyanabban a pillanatban, ahogy a gyerekek beértek a városba, valaki éppen akkor ébredt csodaszép házában. A milliomos vállalkozó a település legszebb környékén lakott többemeletes házában. Az épület külső szépségét csak belsejének ragyogása és luxus felszerelése vakította el. Ez a gazdag férfi ekkor még nem tudta, hogy hamarosan valóban megtudja, mi az igazi gazdagság.

Délután három óra volt, amikor a legkisebb testvérek elindultak ki az óvoda kapun, hogy még sötétedés előtt hazaérjenek. A vállalkozó üzleti megbeszélésre rohanva pont beleütközött az egyik apróságba az óvoda kapujában, akinek kezéből kiesett és széttört a vajas kenyér. A gazdag durván rászólt a kisgyerekre, mert az összevajazta új öltönyét:

Nem tudsz vigyázni?! Most nézd meg mit csináltál, ez az öltöny 200 ezer forintba került! Mekkora kárt okoztál benne!

A kicsi megszeppenés nélkül ezt mondta a férfinak:

Bácsi, te sokkal nagyobb kárt okoztál nekem, tudod?

Ugyan már, ez csak egy szelet kenyér válaszolta az üzletember.

Igen, de én ezt meg szoktam osztani testvéreimmel minden este, ez a vacsoránk.

A férfi úgy tett, mintha elengedné füle mellett a gyermek szavait és mérgesen elszaladt. De hiába sietett, a lelkiismerete elöl senki sem menekülhet. Valami furcsa láz kapta el. Egész délután a gyerek és a vajas kenyér járt a fejében. Este otthon éppen egy jó nagy szelet kenyeret vágott, amikor hirtelen kiesett kezéből minden. Bevillant a kicsi és a vele való beszélgetés: "Ez a vacsoránk." Mélyen megsebezte szívét és többé nem engedett neki nyugtot. Fel-alá járkált, mígnem felvette kabátját, kirohant a házból és egész éjjel az utcákat járta. Másnap reggel első útja az ovihoz vezetett, hogy megtudakolja, hol is lakik a kicsi. Az óvó néni készségesen adott felvilágosítást. A milliomos aznap nem ment be dolgozni. Este összeszedte minden bátorságát és elindult. A város végén álló kis házikót hamar megtalálta. Az ajtóhoz lépett és bekopogott. Az egyik kisgyermek nyitotta ki, s illedelmesen köszönt. A szobából még a szegényes kis gyertyafényben is átsugárzott az a gazdagság, amit hiába keresett eddigi életében. De most végre rátalált...

Mert az igazi boldogságot a szeretet fényében látod meg!-azokkal ,akik körülötted vannak... Ha majd meggyújtod a gyertyát, észreveszed vajon te is?.. Öleljük át egymást,s adjunk hálát, hogy együtt vagyunk, mert ez az igazi karácsonyi csoda!!