A leveleki tóparton vasárnap délben megfagyott a lehelet, de a hangulatot ez sem hűtötte le. Sőt, Mikucza Zsolt ötletgazda szerint az elmúlt évek egyik legkeményebb, de legszebb rendezvénye kerekedett ki a mostaniból.

Bár a hőmérő higanyszála reggel drasztikus értékeket mutatott, a résztvevőket ez nem tántorította el.
„Megijedtem reggel, azért -14 fok volt itt a vízparton, a hőérzet -20 volt. De most ez a nap áttörte a hideget, áttörte a csendet... Szerintem azért 3-500 ember jelen lesz a mai napon” – nyilatkozta a helyszínen Mikucza Zsolt, a rendezvény főszervezője.
A szervező hozzátette, hogy ez már a 8-9. alkalom (beleszámítva a Covid-időszak csendesebb merüléseit is), de a szabály mindig ugyanaz: a Leveleki Rozmárok kimondottan csak jég alatt merülnek.

Az idei évben a jótékonysági gyűjtés kedvezményezettje a 8 éves Kardos Kolos volt. A kisfiúnál egyéves korában diagnosztizálták a Duchenne-féle izomdisztrófiát, amely egy súlyos, folyamatos izomleépüléssel járó genetikai betegség.
A család emberfeletti küzdelmet folytat a betegség lassításáért.
A leveleki tóparton összegyűlt adományok ezt a költséges, de életmentő szinten tartó kezelést hivatottak támogatni.

A merülésre vállalkozók között voltak rutinos „rozmárok” és elsőbálozók is. A vízbe menetel előtt mindenki máshogy készült: volt, aki lelkileg hangolódott, volt, aki a fociedzésekre esküdött.
Máté Szabolcs, aki ötödik alkalommal merült, úgy érezte, most volt a legkeményebb a víz.
„Minden évben eléggé jól kifogtuk, tehát mindig be volt fagyva... de ez a leghidegebb” – mondta Szabolcs.

A fiatalok is kivették a részüket a bátorságpróbából. Stányik Balázst az osztálytársa „rángatta el”, de végül hősiesen helytállt.
„Tegnap volt egy kis házi felkészülés... lelkileg, testileg, szellemileg mindenhogy készen állunk. Kemények vagyunk, menni fog” – biztatta magát és társát a merülés előtt.
És hogy milyen érzés a jeges víz?
„Hidegebb érzet volt, mintha szúrnának. Most a kezem csak van, de jó volt” – számolt be a sokkoló, de frissítő élményről Kruppi Gergő. Mások „csontfájdalomhoz” és „szúráshoz” hasonlították az első percet.
Aki nem merészkedett a vízbe, azt a hatalmas máglya melege, forralt bor és tea várta. A gasztronómiai élményekről egy különleges babgulyás gondoskodott.
A szakács elárulta, hogy nem hagyományos recept alapján dolgozott.
„Mivel Kárpátaljáról érkeztem, kárpátaljai ízeket fogok beletenni... A hozzávalókat nem árulhatom el, mert az a szakmámnak ártana, de garantálom, hogy aki nem kóstolja meg, nagy csalódás fogja érni” – invitálta a vendégeket a 200 adagos bogrács mellé.

A rendezvényen megemlékeztek azokról is, akik idén nem tudtak eljönni. Egy résztvevő külön üzent Dórinak, aki 18 éves kora óta kerekesszékben él egy autóbaleset miatt. Bár Dóri nagyon szeretett volna ott lenni, a rendkívüli hideg miatt a szülei óvatosságból otthon tartották, de a közösség szeretete így is eljutott hozzá.
A Leveleki Rozmár Nap ismét bizonyította: lehet bármilyen hideg, a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei összefogás képes felmelegíteni a szíveket. A befolyt összeggel Kolos esélyt kapott a küzdelem folytatására.