Terhelő vallomás a síron túlról: elhunyt élettársát vádolja az anya

A Nyíregyházi Törvényszék földszinti, 13-as számú tárgyalótermében feszült, drámai hangulat uralkodott, amikor a bíróság ismertetni kezdte a bűnügyben született szakértői véleményeket. Mint ismert, az eljárás korábban váratlan fordulatot vett: az elsőrendű vádlott nevelőapa, O. T. egy korábbi tárgyalási napot követően agyvérzésben elhunyt, így az eljárást ellene megszüntették. Emiatt a vádlottak padján most egyedül maradt az édesanya, K.-né F. M., akinek egyedül kell szembenéznie a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés vádjával, amiért az ügyészség életfogytig tartó fegyházbüntetést indítványozott.

A tárgyaláson bemutatott elmeorvosi és pszichológusi szakvélemények szerint a néhai O. T. intellektusa ugyan megfelelt az életkorának, ám személyiségét beszűkült érdeklődés, depresszív hangulat és belső bizonytalanság jellemezte. A szakértők kiemelték: ha nála a feszültség felhalmozódott, „a tudat beszűkülésével járó, agresszív megnyilvánulások” jelentkeztek.

A tárgyalássorozat során most először az édesanya, K.-né F. M. megtörte a csendet, és zokogva tett súlyos terhelő vallomást elhunyt élettársára. Állítása szerint O. T. egy kezelhetetlen szörnyeteg volt, aki rettegésben tartotta őket, és dührohamaiban teljesen elvesztette a kontrollt.

„Tibi haragudott rá, mert a gyerek utálatoskodott, egyszerűen nem bírta őt elviselni,mert a kislány azt mondta korábban, hogy Tibi megerőszakolta. Ő dugta bele azokat a dolgokat...” – csuklott el a vádlott asszony hangja, aki a bíróság előtt azt állította, hogy élettársa csinált mindent"
„Egy kutyával nem csinálna olyat az ember, nemhogy a saját gyerekével! ” – zokogta a vádlott padján az anya.

Személyiségrajz a vádlottról: alkohol és elfojtott tehetetlenség

A bíróság részletesen ismertette a K.-né F. M.-ről készült igazságügyi pszichológiai szakvéleményt is. Ebből kiderült, hogy az édesanya átlag alatti, de még ép intellektussal rendelkezik, és gyógyszeres kezelése miatt psychomotoros tempója meglassult. A vizsgálat szerint az asszony alapvetően nem agresszív személyiség, éveken keresztül tűrte és próbálta ellátni mentálisan beteg gyermeke mindennapos gondozását, és soha nem ütött vissza. Ugyanakkor a felgyülemlett belső feszültséget egy rendkívül káros, maladaptív módon, alkohollal igyekezett kompenzálni.

Az asszony a tárgyalóteremben hevesen tiltakozott a szakvélemény azon része ellen, amely a súlyos alkoholizálására utalt.

„Hiába hozza fel a szakvélemény az alkoholt, én megmondtam, hogy néha megittam egy-egy feleszt, de soha nem a részegségig. Ha annyit ittam volna, nem bírtam volna huszonnégy órában ellátni a lányomat” – védekezett a vádlott, aki végig azt hangoztatta, hogy szerette a gyermekét, és tehetetlen volt az agresszív élettársával szemben.

A DNS nem hazudik: megdöbbentő bizonyítékok a konyhai tűzhelyből

A száraz, de annál megrázóbb tények a genetikai szakértői vélemény ismertetésével váltak teljesen egyértelművé. A bűnügyi helyszínelők által rögzített nyomok és a DNS-vizsgálatok megfellebbezhetetlenül bizonyítják, milyen horrorisztikus kínzások zajlottak a piricsei ház falai között.

A genetikai szakértő vizsgálata szerint a bűncselekmény helyszínén, a konyhában található cserépkályha tűzteréből, a salakos részből négy darab vérgyanús kukoricacsutka került elő. A laboratóriumi elemzés egyértelműen kimutatta, hogy a csutkákon található emberi vér és biológiai maradványok az áldozattól, K. V.-től származnak.

Ugyancsak a szerencsétlen lány DNS-ét azonosították azon a partvisnyélen (seprűnyélen), amelynek alsó, körülbelül 30 centiméteres szakasza teljesen átivódott a lány vérével. Ezzel a tárggyal követték el a vádlottak azokat a brutális belső sérüléseket, amelyek a szakértők szerint önmagukban is életveszélyesek voltak, és leírhatatlan fájdalmat okoztak a sértettnek. A helyszínen rögzített egyéb biológiai nyomok, így a megtalált fan szőrzet is mind az áldozathoz tartoztak.

Az orvosszakértői vélemények korábban már rögzítették, hogy a lány testén mintegy negyven, különböző időben keletkezett külsérelmi nyomot találtak, ami a napokig tartó, szadista bántalmazás egyértelmű bizonyítéka. A szerencsétlen, kiszolgáltatott áldozat halálát végül a kád vízben történt, lassú és gyötrelmes vízbefulladás okozta, miközben a vádlottak a víz alá szorították a fejét és lefogták a lábait.

Önök szerint megelőzhető lett volna a tragédia?

A piricsei horrorház ügye rávilágított arra, hogy a zárt ajtók mögött zajló családi pokol milyen könnyen vezethet egy teljesen védtelen, sérült fiatal életének idő előtti, megrázó végéhez.