AKTUÁLIS
#Berkesz
#zene
#gyermekotthon
Hogy csináljanak belőlük ismét gyermeket? - riport, videó
Miközben riportom helyszínére, Berkeszre autóztam, próbáltam felidézni születésemet követő hat évét. Számtalanszor megtörtént már, de még csak egy halvány emlékfoszlány sem tört a felszínre.

Úticélom Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Közép-Nyírségben, Nyíregyházától mintegy 30 kilométerre található berkeszi gyermekotthon. A 4-es főútról letérve egy rendőrtől kérek segítséget, aki a Vay-kastély bejáratánál fogadja az érkezőket. A barátságos eligazítás után, miközben a parkolással bíbelődőm, lágy, ugyanakkor erőteljes, zongorahúr által keltett dallam hullámzik a kora nyári eső áztatta udvaron.

Berkeszen 1954-től létezik gyermekotthon. A II. Rákóczi Ferenc nevét viselő intézmény egészen 1999-ig fogadott gyermekeket, majd az ellátórendszer átalakításakor öt úgynevezett lakásotthon jött létre. Ezekben az otthonokban zömében szociálisan rossz körülmények között nevelkedő, sok esetben nem megfelelően szocializálódott gyermekeket próbálnak meg visszaterelni a társadalmilag elfogadott normák közé.

Otthon sok gyermek asszony meg férfi volt

Ezt mondja egy nevelő, majd felteszi a kérdést… leginkább önmagának: „hogy csináljanak belőlük ismét gyermeket?”. Így szemléltetve munkájuk rendkívül nehéz mivoltát, azzal folytatja, hogy a zömében magatartási- és egyéb problémák miatt ide kerülő halmozottan hátrányos helyzetű, 5-16 éves korú gyermekember nem egy esetben bűnöző életmódot folytató családfők vagy épp anyák miatt kerül nevelőotthonba, hiszen az általa megélt családi közeg nem a társadalom által elvárt és követendő példát erősítette. Az ide került gyermekeket meg kell tanítani arra, hogy életünket írott s íratlan szabályok mentén éljük. Ha nem működne gyermekvédelem, ezek a gyermekek elvesznének.

A zene az kell, hogy ne vesszünk el

Az egykori kastély 2016-ban szépen felújított szárnyában, az első emeleten már lelkesen hangolnak s így hamar megtalálom az ideérkezésemkor hallott hang forrását is. A folyosón aggódó szempár vet rám egy pillantást, miközben gitárjával bíbelődik a 10-12 éves fiú. Zenetanárok, nevelők végzik a fellépés előtti utolsó simításokat. A folyosó másik végén egy srác a lány fejére illeszti a fejdíszt - egy öt év körüli, népviseletbe öltözött lurkó huncut mosolyával jelzi: „mindent láttam”.

Egy lány - aki három hete került be az otthonba - a folyosó csendesebb sarkában a kezét tördeli, alkarját forradások borítják. Láthatóan nagyon izgul - nemsokára ő következik. Alexandra, amikor idekerült, gyakorlatilag azonnal bekapcsolódott a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság közös együttműködésében megvalósult „A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!” elnevezésű programjába.

Nem bánta meg. A zene segített neki a feszültség oldásában: „nagyon-nagyon jó érzés, amit itt átéltem” - mondja az énekhangjával a közönséget elkápráztató Alexandra a fellépése után. Tervei között szerepel, hogy folytatja az éneklést, hiszen a zene és az ének által barátságok kötődtek. „Mit mondjak még mamám?” – fordul nevelőjéhez a csillogó szemű Alexandra, aki már nem csak belül mosolyog.

Legyen más a szenvedélyed

Ne a drog, az alkohol - mondja dr. Hatala József nyugalmazott rendőr altábornagy, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács elnöke. A szakember hisz abban, hogy a zene és a kultúra olyan személyiségfejlesztő lehetőséget rejt magában a felnövekvő ifjúság számára, amely elősegíti a megfelelő irányba fejlődésüket.

-„A zene megtanulása rengeteg energiabefektetést, fegyelmet igényel. Zenekarban a zenésztársakkal együtt kell dolgozni, figyelni kell egymásra”. Ezek a foglakozások igazoltan befolyásolják a személyiségfejlődést.

A program évekkel ezelőtt Mátészalkán indult, a berkeszi intézet már negyedik a sorban. A bűnmegelőzési tanács technikai eszközök, hangszerek, zenepedagógusok biztosításával segíti a programot. A berkeszi előadás a tizedik volt a program keretében, s ahogy más intézményekben, itt is örömmel tapasztalták, hogy mekkora fejlődést értek el a gyerekek, akik szinte a nulláról kezdték meg a zene, a tánc tanulását.

Egységes a nevelők és a programban résztvevők álláspontja abban, hogy mérhető változások következtek be, hiszen javultak az osztályzatok, az engedély nélkül távolmaradók száma csökkent. Hatala beszélgetésünk végén még hozzáteszi: bármilyen nehéz helyzetből indulhat az életbe valaki, akkor is megtalálhatja saját elképzeléseinek megfelelően a kivezető utat. S amikor felnőtt lesz, saját gyermekének, unokájának el tudja majd mondani: nincs olyan helyzet, hogy munkával, szorgalommal és tenni akarással nem lehetne kedvező utat bejárni.

A kormány öt évvel ezelőtt fogadta el a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiát. Ennek egyik kiemelt és életkoránál fogva veszélyeztetett célcsoportja a fiatalság. Az elmúlt öt évben óriási fejlődés következett be a prevenció területén – mondja dr. Garamvölgyi László rendőr dandártábornok, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács kommunikációs igazgatója. Garamvölgyi szerint három kitörési pont lehetséges: az egyik a zene és a kultúra, második a sport, harmadik a tudomány, ami segíthet a bűn csábításának ellenállni.

-Nem a tehetségkutatás a cél – „persze nem kizárt, hogy feltűnnek tehetségek a programban, amit majd külön kell menedzselni”. A cél az, hogy a gyermekek értelmesen töltsék el a szabadidejüket. Nagy kihívással néz szembe ez a korosztály – mondja Garamvölgyi, ugyanakkor reményét fejezi ki, hogy az ebben a programban résztvevő gyerekek „jó mintát” mutatnak a többieknek.

Megyénk az ötletgazda

A zene az kell program ötlete a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályán fogalmazódott meg még 2014-ben. Elsősorban az intézet falain belül nevelkedő, fokozottan veszélyeztetett fiatalokra próbáltak koncentrálni, hiszen ők azok, akik áldozatokká, vagy adott esetben bűnelkövetőkké válhatnak. Az osztályvezető dr. Balogh Barnabás rendőr ezredes örömmel mondta el, hogy az eltelt négy év tapasztalatai alapján kijelenthető: az akkori elképzelés működőképes. A programban résztvevő zenepedagógusok, tánctanárok olyan eredményeket tudtak felmutatni, melyek mára kézzelfoghatók.

Ha valaminek vége van, akkor egy új dolog kezdődik – célzott Balogh arra az újabb elnyert pályázati támogatásra, amit a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság a program folytatása érdekében nyújtott be a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácshoz. Így a program tovább folytatódik a négy intézményben Mátészalkán, Tiszadobon, Nyírbogáton és Berkeszen, mintegy 80-100 gyermekkel.

Itt nem működik a hagyományos pedagógiai módszer

Az állami gondozott gyermekek személyiségfejlődése évről évre megfigyelhető, a zene ereje itt is megmutatkozik, miközben nagyon sok tehetséges gyermekkel is találkozunk – kezdi a beszélgetést Lakatos István zenepedagógus. A program keretén belül a gyerekek az ütős hangszerek, a zongora, a gitár, az ének és a tánc fortélyait sajátíthatják el, ebben az évben 100 órában, szaktanárok segítségével.

„Figyelembe kell venni, hogy sokkal több szeretetet igényelnek, mint egyébként adott esetben egy zeneiskolába járó gyermek, aki az óra végén hazamegy a szüleihez, családi körbe”. Örömteli látni, hogy működik a dolog, hiszen a tanítványok önállóan alapítanak zenekarokat, formációkat. Egyszerre kell barátnak, szülőnek és tanárnak lenni, csak így érhetnek el eredményt - mondja István. Sokszor egy-egy beszélgetés az, ami segít továbblépni az adott leckén.

Nagy empátia, hatalmas szív, ami Istvánt jellemzi. Érződik, hogy nem kötelességből vesz részt a programban, s ugyanez a befogadókészség tükröződik tanítványain is, hisz „jó minta” van előttük. A pedagógus legemlékezetesebb diákja pont Berkeszen merült el a zene rejtelmeiben. Takács István nagyon visszahúzódó, zárkózott, ugyanakkor rendkívül tehetséges, több hangszeren jeleskedő gyermek, aki leült a dobok mögé. „Akkor éreztem, hogy hazatalált” - emlékszik vissza Lakatos.

Az előadáson, ahol a zenéé és a táncé volt a főszerep minden fellépőnek vastaps volt a jutalma. A nézők közt olykor könnyeivel küszködő nevelők, főrendőrök is felbukkantak. Egyenruhát csak a cikk elején említett, segítséget nyújtó rendőrt viselt.

… És hogy ezek a gyerekek fognak-e emlékezni a születésük utáni éveikre, a gyermekkorukra? Bízzunk benne, hiszen a lehetőség adott, s nekünk az a feladatunk, hogy esélyt adjunk nekik. Esélyt, hogy "ne vesszünk el".


- FrissMédia -