Szürreális gól született a hetedik percben. Lehetett érezni, hogy ez lesz belőle, ha Zlicic befér a Kisvárda kezdőjébe, ott tényleg gond lehet. Szimpatikus fiú, de komolyabb párharcot nyerni szinte soha nem látni, és passzban sem mindig erős. A frizurája viszont általában jó. S szegény Zlicic első hazaadásából gól is lett (nem az ő hibája, ezt nem akarom a nyakába varrni). Hatalmas potyából szerzett vezetést a Honvéd, merthogy Dombó ezt az ártalmatlan Zlicic-hazaadást maga elé tette, majd nem rúgta ki a labdát, nem is lett passzolt csapattársának (akik elmenekültek, úgyhogy ez nehéz is lett volna), hanem bevárta a Honvéd rárontó csatárát, és csinált egy cselt.

Az a durva, hogy ez sikerült is! De nem volt elég, hogy ballal elhúzta a labdát, még egy visszacselt is meg akart csinálni. Az már nem jött be, megbotlott a labdában. A Honvéd támadója, Lukic meg elvette és berúgta. Szerencse, hogy lerántani nem sikerült, az még kiállítás is lett volna.

1-0.

Nem elég, hogy embertelen potyagólt kaptak, jött az újabb nem várt esemény: Navratilnak kellett beállnia a Várdába viszonylag hamar, mert Mesanovics megsérült. Ezzel nem lett gyengébb a csapat, Navratil relatív gyors és pontos játékos. Camaj is kezdő volt, ő meg cselezni tud jól, de fáradékony, szóval alapvetően lett volna esély az egyenlítésre. Bumba pedig szabolcsi szupersztárként néha varázsolni is tud, mint Dzsudzsák fénykorában.

Volt időm ezt kifejteni, mert a Honvéd egyébként gyenge, mint a harmatos nádszál, egyetlen veszélyes beadásuk volt az alapvonalról, balról. Az elsuhant mindenki előtt, mint az expressz a zuglói pályaudvar előtt.

A Kisvárdának egy brutális helyzete volt az első félidőben. Bumba kapott remek indítást, kicsit gyengén vette át, de nála maradt a labda. Levitte az alapvonalig, jobbal gyönyörűen beadta. A labda átszállt a kapus és a védő felett is, egyenesen a Várda játékosának fejére, de Makowski közelről az oldalhálóba fejelt.

A szünet után majdnem meglett a második hatalmas potya. A kisvárdai Cirkovics egész egyszerűen odapasszolta a Honvéd játékosának a labdát kicsivel a saját 16-osa előtt. Mintha összekeverte volna a mezeket. Bőle egy az egyben rávezette a labdát a kapusra, pont középen, ilyen helyzetről álmodnak a csatárok. Ám a Várda védőjének becsületére legyen mondva, hatalmas futással utolérte a Honvéd tutyimutyizó játékosát, és szabályosan szerelte.

A 70. percben újabb helyzetet hagyott ki a Honvéd. Az ötös vonalából középre rúgott labda túl erős volt, két kispesti is hanyatt esett középen, de nem tudtak gólt szerezni.

Aztán a csereként beállt Asani ugratta ki remekül Camajt, de ő remek játékos, csak éppen lassú ilyen labdához, úgyhogy nem tudta elhúzni a kapus mellett.

Aztán életem első sikeres kisszögletét láttam a Várdától. Nem volt beívelés, helyette egyméteres pici passz, majd az ötös és a szögletzászló között teljesen egyedül álldogáló Bumba kapta a labdát. Éles szögből rárúgta, a labda megpattant ez egyik védőn, és a kapus keze mellett a hálóba vágódott.

1-1.

A Kisvárda jobbik második sora tehát egyenlített végül.

A vége izgalmas lett, hajtott mindkét csapat, de összességében gyenge meccs volt. Az ősszel mindig szebben focizó Várda többre képes ennél, lehet, a zseniális Révész Attilának megint el kellene beszélgetnie a focistafeleségekkel, mint tavaly.