Vegyük sorra a tényeket, mert úgy tűnik, a kommentelők többségét ezek zavarják a legkevésbé.
A gyűlöletlavinát egy borsodi hírportál alaptalan, ellenőrizetlen állítása indította el. Szemtanúkra hivatkozva azt írták: a tragédiát okozó sofőr egy álló kocsisort előzött ki, mielőtt a sínekre hajtott. Ebből egy szó sem igaz. Nem volt sor. Nem volt előzgetés. Nem volt kikerülés. Ilyet senki nem láthatott, mert nem történt meg. A balesetnek valójában két hiteles szemtanúja volt: a mozdonyvezető, és annak az egyetlen személygépkocsinak a sofőrje, aki a túloldalon, szabályosan várakozott. A helyszínelés során rögzített nyomok sem támasztják alá a „bősz előző” teóriáját. Mégis, ez az álhír elég volt ahhoz, hogy ismeretlenek ezrei szórjanak átkot az elhunyt sofőrre.
Még elképesztőbb, hogy a fotelfizikusok és önjelölt igazságosztók tényként kezelik: a sofőr biztosan ittas volt vagy kábítószer hatása alatt állt. Információink szerint ez a lehetőség egyértelműen kizárható. Az 51 éves újfehértói férfi, István, felelősségteljes ember volt. A rendőrség szakértők bevonásával jelenleg is vizsgálja a valós okokat, amelyek között ott szerepel a hirtelen egészségromlás lehetősége is. Senki nem tudhatja, nem egy hirtelen szívmegállás vagy agyvérzés tette-e cselekvésképtelenné a sofőrt a kritikus pillanatban. Ugyanígy vizsgálják a gépkocsi műszaki állapotát is. De az internet népe nem vár a vizsgálatra, ők már ítélkeztek.
Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a hatóságok felelőssége mellett sem. Dühítő és érthetetlen, hogy a rendőrség miért várt 48 órát a cáfolattal. A helyszínen gyakorlatilag azonnal kiderült, hogy nem történt előzés vagy kikerülés. A nyomok egyértelműek voltak. Ha a hatóság ezt az információt azonnal, vagy legalábbis órákon belül kommunikálja, talán – és hangsúlyozom, talán – elkerülhető lett volna az az esztelen, aljas gyűlöletcunami, ami az áldozat családjára zúdult. Azoknak az embereknek, akik épp most vesztették el szerettüket, nemcsak a gyásszal kell megküzdeniük, hanem azzal a mocsokkal is, amit az online térből kapnak.
Nem mentegetni akarjuk a gépkocsi vezetőjét. Tény, hogy a fénysorompó tilosat jelzett. De azt, hogy abban a végzetes pár másodpercben mi történt az autó utasterében, mi játszódott le István szervezetében vagy a jármű mechanikájában, azt senki nem tudja biztosan.
Az utasok már nem beszélhetnek. István sem tudja megvédeni magát. A minimum, amivel tartozunk az áldozatoknak és a gyászolóknak, az a csend, a türelem és az ítélkezésmentes részvét.