A letartóztatásban lévő vádlottat a megyei főügyészség életveszélyt okozva elkövetett kényszermunka bűntettével vádolja. Mivel a terhelt teljes tagadásban van, a bíróságnak le kell folytatnia a bizonyítási eljárást. A mai tárgyaláson többek közt a vádlott fia is vallomást tett, akit a BV-ből vezetőszáron hoztak a tárgyalásra, mivel egy másik ügynek ö a gyanúsítottja.

Vallomásban gyakorlatilag nem mondott semmit, illetve az apját próbálta menteni. Bár jogában állt volna, hogy ne tegyen vallomást, hisz az apja a vádlott, de ezzel nem élt és hosszasan beszélt az esetről. Illetve arról, hogy a későbbi áldozatnak milyen jó sora volt náluk, becsülték, tisztelték, etették őt. Jánost csak azért kellett hazavinni Nyírgyulajba, "nehogy baja essen", mert éjszakánként elcsámborgott. Arról a tanú nem beszélt, hogy Jánosnak olykor ő is lezavart egy-két pofont - legalábbis a sértett az az őt vizsgáló pszichológusnak ezt mondta. Az exploráció során a sértett elmondása élményszerű, áldozati. Mind fizikai, mind lelki bántalmazáson keresztülment az akkor 51 éves férfi. Életének az a pár hónapja, amíg a befogadó családnál lakott, maga volt a gyötrelem.

Azon a tavaly februári napon János már lábra sem tudott állni, annyira megverte valaki. A vád szerint László verte agyba-főbe a férfit, mert az már nem tudott dolgozni. Ekkor döntött úgy a nagykállói család, hogy a meggyötört, péppé vert férfit hazaviszik nyírgyulaji házába. Azonban ott nem fogadták, lévén, hogy János házát már évekkel korábban elfoglalták. Végül Jánost összeverve, élet-halál között lebegve az utcán hagyták.

Ebből semmi nem igaz - állítja a vádlott. A masszív tagadásban lévő férfi pont az ellenkezőjét próbálja bizonyítani. Az egyébként manipulatív, a vizsgálatok során nem együttműködő vádlott elmeorvosi vizsgálata csaknem lehetetlen volt, így a szakértő csak részlegesen, vagy egyáltalán nem tudta jellemezni a gyanúsítottat. Azonban szellemi képessége, ami meglehetősen alacsony, nem zárja ki a büntethetőséget. Azaz felelnie kell tettének minden következményéért.

Jánosnál a megtalálásakor többszörös bordatörést, lépbevérzést, fejsérülést diagnosztizáltak. Ezek mind friss sérülések voltak, és egyenként is életveszélyes állapotot idézetek elő.

Az összevert, magára hagyott férfi életét a gyors orvosi beavatkozás mentette meg.

Az ügy felvet egy meglehetősen súlyos problémát a szociális ellátórendszert illetően is. A sértett 2011-óta áll gondnoksági felügyelet alatt - kérdés, hogy a gondnokolt milyen ellátást kapott a gondnoktól, illetve hogy az állam által biztosított havi 21 ezer forintból hogyan lehet emberi körülmények között élnie egy olyan embernek, aki önhibáján kívül nem tud munkát vállalni, szellemi képességei meglehetősen alulfejlettek. Esetünkben a gondnok gyakorlatilag pénzosztó szerepet töltött be, azaz havonta két alkalommal találkozott a gondozottal, mivel a havi 20 ezret két részletben folyósította az állam a gondozott, János részére.

János tragédiája rávilágít arra, hogy a mentálisan sérült embereket az állam gyakorlatilag magára hagyja. Ezt kihasználva édesgetik magukhoz egyes családok a magatehetetlen, rászoruló embereket és kvázi rabszolgaként tartják őket; sok esetben úgy, mint egy haszonállatot. A megalázott, kiszolgáltatott, magatehetetlen emberek ilyenkor kelepcébe kerülnek és sok esetben csak a halál szabadítja meg őket a gyötrelemtől.

- FrissMédia -