Eddig a geszterédi görögkatolikusok havonta egyszer, a testvéregyház megszentelt helyét használták istentiszteleteikre. Az érpataki római katolikusok meg az érpataki görögkatolikus templomot – jegyzi meg érdeklődésünkre Munkácsi János, görögkatolikus pap, aki mintegy építésvezető koordinálta szinte éjjel nappal az építkezést. Mint mondja, apránként haladtak, hiszen a források szűkösek voltak, apránként csordogáltak.

Egyszerre soha nincs minden

Hasonló ez mint egy családnál: sok év kell hozzá, hogy egy áhított cél megvalósuljon. Munkácsi hozzáteszi, hogy ez egy régi álom, hiszen már „Árpi bácsi atya” is szerette volna…, de akkor a lehetőség még nem volt adott. A mostani folyamatban nagy segítségre volt Nyíregyházi Egyházmegye, hiszen a költségek jelentős részét ők viselték.

Fontos megemlíteni azt az összefogást, ami a templomépítést jellemezte, hiszen testvéregyházak közösségei, vállalkozók, s a helyi önkormányzat jelentős hozzájárulása nélkül aligha épülhetett volna fel a templom. Munkácsi egy Lukács evangéliumából vett idézettel érzékelteti számunkra, hogy a közösségi összefogás, a „sok kicsi sokra megy” hogyan érvényesült Geszteréden:

„Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát.”

Munkácsi búcsúzóul megjegyzi, a múltat nem lehet bepótolni – utalva a közel 100 éve megfogalmazódott vágyra - itt már csak a jövőt lehet megélni. Érdemes rábízni az életünket a Jóistenre, mert terven felül alakítja azt.

Megyénkben három éve, Vásárosnaményban volt utoljára templomszentelés

A maga nemében páratlan, különleges szertartás mintegy háromórás. Ahogyan Ábel püspök fogalmazott az elején: „mindannyiunk életében ez egy rendkívüli alkalom. Több emberöltő által adatik csak meg, hogy részt vehetünk egy templomszentelésen. „Ábel atyának, akit ez év tavaszán szenteltek püspökké, ez volt az első liturgiája és mint ilyen, élete egyik meghatározó eseménye. Ami igazán megérintette Ábel püspököt - árulja el nekünk - az „az itt élő emberek hozzáállása: segítségük, munkájuk, áldozatvállalásuk.”

A liturgia

Nagy Konstantin császár alatt lett szokás, hogy a templomi épületeket ünnepélyes formában adták át rendeltetésüknek. Az egyházi méltóságok körmenetben érkeztek a templomhoz, majd a bezárt ajtók előtt a hívek képviselői, az építők, a helyi élet képviselői nyújtották át a templom kulcsát Ábel püspöknek.

A templom falait kívülről szenteltvízzel hintették meg, majd Gojdics Pál Péter (Eperjes, 1888. július 17. – Újvároska, 1960. július 17.) boldoggá avatott szlovák bazilita szerzetes, eperjesi görögkatolikus püspök (mártíromságot szenvedett a csehszlovák kommunista rezsim alatt - a szerk.) ereklyéét ünnepélyes körmenetben bevitték a templomba. Ábel püspök szenteltvízzel hintette meg először a híveket, majd a templom falait. Ezután következett az előbb említett ereklye elhelyezése, imádság, az oltár felszentelése, a falak krizmával való megkenése. Majd Eukarisztikus (hálaadó) ünneplés következett.

A szertartás végén Munkácsi János Ábel püspöktől átvette áldozatos munkája elismeréseként a papi keresztet.

A ceremónián több százan vettek részt, köztük az első Orbán-kormány Földművelési és Vidékfejlesztési minisztere, dr. Vonza András, dr. Simon Miklós, a térség országgyűlési képviselője, Bacskai József helyettes államtitkár, Szabó József, Geszteréd polgármestere, s a környező települések vezetői, egyházi méltóságok.