Kisvárda – Valami visszavonhatatlanul elkezdődött Szabolcs-Szatmár-Beregben és a környező vármegyékben, ami alapjaiban változtathatja meg a hazai utánpótlásképzést. A Várda Labdarúgó Akadémia kelet-magyarországi preakadémia tehetséggondozó központjának megalakulása nemcsak szakmai, de társadalmi mérföldkő is. Kilenc alközpont, egységes módszertan és egy olyan anyagi modell, amivel végre a kisklubok is jól járnak.

Régóta suttogták futballberkekben, hogy a Várda Labdarúgó Akadémia valami nagy dobásra készül, de a most bejelentett együttműködés minden várakozást felülmúlt. A cél nem kevesebb, mint a nyugaton már bevált rendszerek meghonosítása a Tisza mentén, hogy a tehetségek ne vesszenek el, a számítógép előtt görnyedő generáció pedig újra visszataláljon a pályára.

Révész Attila: "Nem másolni szeretnénk, hanem a mi régiónkra szabni"

A rendezvényen Révész Attila, a klub sportigazgatója nem kertelt: a magyar labdarúgásnak van egy óriási hiányossága. Bár az akadémiai rendszer évek óta működik, a legfiatalabbak kiválasztásánál és a 6-12 éves korosztály képzésénél még mindig vannak "fehér foltok".

"Hatalmas öröm ez nekünk, és egyben mérföldkő is. Nem titkoltan sokszor jeleztem már a médiában, hogy a magyar labdarúgásnak az egyik legnagyobb problémája, hogy van versenysport, van amatőrsport, és köztük tátong egy szakadék" – kezdte a sportigazgató, aki szerint a megoldás a svájci modell adaptálása.

A rendszer lényege, hogy kilenc kiemelt központot hoztak létre (például Mátészalkán), amelyek a környékbeli gyerekeket gyűjtik össze. De nem azért, hogy azonnal "elrabolják" őket!

"Ne ijedjen meg senki, mi nem akarunk ellopni játékosokat! Mi azt szeretnénk, hogy ez a térség egységes szakmai szempontok alapján tudjon fejlődni" – hangsúlyozta Révész Attila. A cél az, hogy a tehetségek a saját környezetükben, a saját csapatukban fejlődjenek, de a Kisvárda által biztosított szakmai felügyelettel és eszközökkel.

A sportigazgató kitért a konkrét szakmai hiányosságokra is. Mint mondta, a magyar játékosok technikásak, de bizonyos posztokon – például belső védőben vagy védekező középpályásban – óriási a hiány. "Ha valakinek a fizikai adatai, a korán mérhető antropológiai mérések alapján azt mutatják, hogy 190 centi lesz, azt a játékost meg kell tanítani, szimplán, egyszerűen a posztra, mert erre az élvonalnak égető szüksége van" – világított rá a szakmai koncepcióra.

És hogy miért éri meg ez a kiskluboknak? A válasz az anyagiakban rejlik. A szolidaritási mechanizmus révén, ha egy innen induló játékost később értékesítenek, a nevelőegyesület komoly eurómilliókhoz juthat az 5%-os részesedésből. "Ez nem a korábbi TAO-rendszer kellemetlen része, ez a tiszta profizmus" – tette hozzá Révész.

Szakmai kontroll: Török László és a pro licenszes stáb a garancia

Bár a részletes szakmai program kidolgozása és felügyelete csapatmunka, a Várda Akadémia nem bízza a véletlenre a minőséget. A rendszer működtetéséért olyan szaktekintélyek felelnek, mint Török László vagy Szank Attila, akiknek a neve garancia a minőségre a régióban.

A tervek szerint a Várda szakemberei – akiket a központi akadémia fizet – folyamatosan járják majd a kilenc alközpontot. Nemcsak edzésterveket visznek, hanem ellenőriznek is. Ahogy a sajtótájékoztatón elhangzott, a cél az, hogy a falusi, kisvárosi edzők ne érezzék magukat magukra hagyva. Egy Mátészalkán vagy éppen Cigánd környékén futballozó gyerek ugyanazt a képzést és figyelmet kapja meg, mint aki már bent van a központi akadémián.

Ez a hálózat biztosítja, hogy a fizikai paraméterek (testmagasság, izomzat, csontozat) alapján ígéretes gyerekek ne vesszenek el csak azért, mert későn érő típusok, vagy mert a lakóhelyükön nincs megfelelő szakmai háttér.

Dr. Seszták Miklós: "A legolcsóbb gyógyszer az, amit nem kell beszedni"

A térség országgyűlési képviselője, Dr. Seszták Miklós érzelmesebb oldalról közelítette meg a megállapodást. Visszaemlékezett azokra az időkre – alig 10-15 évvel ezelőttre –, amikor még mosolyogtak volna azon, aki ilyen szintű futballéletet vizionál Északkelet-Magyarországra.

"Írjátok be ezt a naptárba! Öt-tíz év múlva, amikor majd leülünk és elemezzük az eredményeket, büszkék lehetünk arra, hogy ti itt voltatok" – fordult a megjelent polgármesterekhez és sportvezetőkhöz a képviselő.

Seszták Miklós rávilágított a kistelepülések polgármestereinek örök dilemmájára is: ha van egy kis pénz a sportra, azt általában a felnőtt csapat utaztatására vagy egy-két "zsoldos" játékosra költik, az utánpótlásra alig marad. Ez a program ezen segít: leveszi a terhet az önkormányzatok válláról, és stabilitást ad.

De a legfontosabb talán nem is a foci, hanem az egészség. "Nem akarok nagy szavakat használni, de az a legolcsóbb gyógyszer, amit nem kell beszedni" – utalt a képviselő a sport prevenciós szerepére. A cél, hogy a fiatalokat kimozdítsák a virtuális térből, és megtanuljanak küzdeni, csapatban dolgozni. Ha csak egyetlen NB1-es játékost, vagy egy új Varga Barnabást találnak, már megérte, de ha "csak" egészséges felnőtteket nevelnek, a program akkor is sikeres volt.

Tisztelt Olvasóink! Önök szerint sikerül ezzel a programmal visszacsalogatni a gyerekeket a grundokra és a sportpályákra, vagy a számítógép vonzereje már túl nagy? Írják meg véleményüket kommentben!