KULTÚRA
Nyelvünk kincsei
Furcsa szavak nyomában
Ezúttal néhány érdekes szó etimológiájával foglalkozom. A Los Angeles-i Tudományos Központ múmiakiállításán magyar testek is vannak. Orlovits Mihály váci kriptában talált, természetes úton mumifikálódott földi maradványait mutatják be az érdeklődőknek, az egyiptomi és a dél-amerikai múmiák, valamint egy német kastély kriptájának múmiái mellett.

A világ múmiáinak kiállítása a múmia szó eredetének fejtegetésével kezdődik. A felirat szerint a szó perzsa eredetű, onnan került a latin és az arab nyelvbe, illetve ezen közvetítőkön át az eredeti mümmiya, mummy alakváltozata az angolba. Eredeti jelentése: bitumen, aszfalt. A barnásfekete bitumen ugyanis lényegében megkövült szénhidrogén. A Ptolemaioszok egyiptomi uralkodásától kezdve a bitument használták a koponyák tartósításához. Később az egész testet jelentette a mümiyya szó, mely a magyar nyelvbe a latinból került mumija, majd múmia változatban. A maffia szó olasz eredetű. Állítólag mozaikszó. A Morte ai francesi, Italia avanti! = Halál a franciákra, éljen Olaszország! kifejezésből származik. Más vélemények szerint: Morte ai francesi, indipendenza anela!, vagyis: Halál a franciákra, éljen a függetlenség! A 19. században már bajkeverőt, problémás embert jelölt a mafiuso. Később a mafiuso alak büszke, vakmerő férfit jelentett. Létezik egy legenda, amely szerint a 13. században egy francia katona megerőszakolt egy itáliai lányt, akinek az anyja Ma fia! kiáltásokkal rohant végig az utcán (ma fia = mia figlia = a lányom). A nyelvészek szerint valószínűbb, hogy a maffia arab eredetű, és eredetileg azt jelentette: menedékhely (arabul mahjas). A szót magyarul két f-fel írjuk, olaszul eggyel. A régies magyar kifejezések iránt – mint a korombíró, kefekötő, pellengér – általában nagy az érdeklődés. Nos: a korombíró a település tűzvédelmi feladatait látta el, mai megfelelője: tűzvédelmi biztos. A kefekötő nem iszákos embert jelent elsődlegesen, hanem valódi mesterséget takar. Így nevezték a kefét, ecsetet, meszelőt, pamacsot és seprűt készítő kisiparost. A pellengérre valóban fel lehetett állítani valakit, ez ugyanis szégyenpad volt, középkori büntetési eszköz. Az elítélt megszégyenítésére, megfenyítésére használták, a németek lakta területeken már a 13. század óta, 1532-től pedig szinte mindenütt.

1786 után már csak a lopás büntetésére volt szabad alkalmazni.

KRR

A magyar nyelvi kultúra ápolásáért indított rovatunkat a Magyar Nyelvőr Alapítvány együttműködésével készítjük, a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával.