A Nyíregyházi Törvényszék Dr. Harmann Anikó vezette tanácsa előtt zajló perben a vádlott, M. Zoltán eddig a „féltékeny szerelmes” szerepét próbálta magára húzni. Vallomásaiban hol tagadott, hol arra hivatkozott, hogy „nagyon szerette” áldozatát, Juditot, és csupán hirtelen felindulásból, megcsalás gyanúja miatt bántotta. A bizonyítékok és a tanúvallomások azonban egy sokkal számítóbb, előre megtervezett forgatókönyvet sejtetnek.

A „halálos” papír: Két hónap után közjegyzőhöz vitte áldozatát

A védelem narratíváján az első repedést egy megdöbbentő tény okozza: a vádlott és az áldozat a megismerkedésüket követően szinte azonnal, mindössze két hónap elteltével közjegyző előtt rögzítették élettársi kapcsolatukat. Bár a tárgyaláson meghallgatott édesanya, V. Julianna erről nem tudott – sőt, szerinte a kapcsolat érdemben alig hat hónapig tartott, amiből a lánya három hónapot meneküléssel töltött –, ez a jogi lépés kulcsfontosságú lehetett a vádlott számára. Egy hivatalos élettársi viszony ugyanis jogalapot teremthetett volna az örökléshez vagy a vagyon feletti rendelkezéshez, különösen egy végrendelet birtokában.

A hamisított végrendelet: „Minden örökségemet M. Zoltánra hagyom”

A nyomozati iratok között a rendőrség talált egy kézzel írt nyilatkozatot a 657. oldalon, amelyen ez áll: „Alulírott teljes öntudatomból kijelentem, hogy minden örökségemet M. Zoltánra hagyom”. Ez a dokumentum a hiányzó láncszem a nyereségvágy bizonyításához. A tárgyaláson azonban drámai fordulat következett be: az áldozat édesanyja, amikor a bírónő megmutatta neki az írást, kategorikusan kijelentette, hogy az nem a lányáé.

„Ez vicc. Ez totál kizárt. (…) Akármelyik gyerek írhatta” – fakadt ki az édesanya, utalva arra, hogy a vádlott vagy hamisította az iratot, vagy kényszerítette az áldozatot a megírására.

Ha bebizonyosodik, hogy a vádlott készítette vagy készíttette az iratot, az egyértelműen jelzi: a férfi készült Judit halálára, és arra, hogy utána megszerezze a vagyonát.

Ingatlanbiznisz a terror árnyékában

Nemcsak az örökség, hanem a készpénz is motiválhatta a férfit. A vallomások szerint M. Zoltán folyamatos nyomást gyakorolt Juditra, hogy adja el Sóstóhegyi/Nyírteleki házát . A férfi építkezni akart a pénzből , és annyira biztos volt a dolgában, hogy az édesanya szerint ő maga hirdette meg a házat az interneten, sőt, vevőkkel is tárgyalt az ingatlanban. A vádlottnak, aki saját bevallása szerint öt kiskorú gyermek gyámja volt, és anyagi gondokkal küzdött, az ingatlan eladása jelenthette volna a kiutat.

Előre kiterveltség: A lista és az izoláció

A „bűnösség” elfedését szolgáló lépések is a tervezettségre utalnak. A vádlott már a nyomozás elején előállt egy történettel, miszerint Juditnak volt egy „listája” azokról, akik bántani akarják – köztük a saját apja is. Ez a lista, kombinálva a szintén megtalált (és vélhetően szintén hamisított) nyilatkozattal, miszerint Judit „saját magának okozta a sérüléseit”, egy ördögi terv részének tűnik: elhitetni a hatóságokkal, hogy az áldozat instabil, önveszélyes, miközben a háttérben zajlik a vagyon megszerzése.

Judit édesanyja a bíróságon sírva idézte fel lánya szavait, aki hónapokkal a tragédia előtt megjósolta sorsát: „Nem érted, hogy meg fog ölni?”.

Súlyosabb ítélet jöhet?

Amennyiben a bíróság bizonyítottnak látja, hogy a közjegyzői okirat, a hamis végrendelet és az ingatlan eladásának kényszere összefügg, a vád minősítése súlyosbodhat. A nyereségvágyból, előre kitervelten elkövetett emberölés az egyik legsúlyosabb bűncselekmény a magyar büntetőjogban, amelyért életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható.

A tárgyalás szakértők meghallgatásával folytatódik, ahol vélhetően az írásszakértői vélemények döntő szerepet játszanak majd.