Bár még bőven van az a matek, amivel a jelenleg 8. helyen álló Kisvárda akár ki is eshet, a tizenkét csapatos NB I sajátos szépsége, hogy a meccs előtt így is csak hat ponttal állt a bronzra hajtó MOL Fehérvár FC mögött. A két csapat nem túl látványos, de eseménydús első félidőt játszott egymással, aminek végén a Vidi meg is fogyatkozott.

A fővárosi kerületek lomtalanításait idéző test a test elleni párharcok a második félidőben is folytatódtak, öt perc sem kellett két újabb hazai sárga laphoz. Az ezt követő percekben viszont egyre inkább áradt a fociszag a Várkerti Stadionból, a Kisvárda több helyzetet is ki tudott alakítani, ám Sassá előbb lesről az oldalhálóba lőtt, majd egy beadás után, kitekert testhelyzetből fejelt mellé.

A Kisvárda mezőnyfölénye szépen lassan állandósult, ám a legkomolyabb veszélyt így is az a sarokrúgás jelentette, amelyet Kovácsréti rafináltan kapura tekert, Kovács Dániel azonban visszaért, és ügyes mozdulattal kikanalazta a labdát a kapu torkából. Hébe-hóba azért akadt helyzete a Vidinek is, ehhez is egy szöglet kellett, ám a viszonylag tisztán emelkedő Stopira föléfejelt.

Supka Attila igyekezett támadó szellemben cserélni, látszott, hogy inkább félig üresnek érzi azt a bizonyos poharat, ám torokszorongató nyomást nem tudott gyakorolni ellenfelére a csapata. Közben a lapok úgy repkedtek tovább, hogy talán még Korda György sem tudta volna lekövetni.

A 3 perces hosszabbítás legelején egy újabb csípős Kovácsréti féle beívelést kellett eltakarítania Kovácsnak, a hátralévő két és fél minutum pedig még az általános iskolai évnyitóknál is kevesebb izgalmat hozott, 0-0 a vége.