A bírósági tárgyaláson és a nyomozati anyagokban feltárt részletek alapján a kisvárdai testvérpár, S. Máté és S. Andrea elképzelhetetlenül sanyarú, mélynyomori körülmények között élt egy olyan ingatlanban, ahol se víz, se villany, se fűtés nem volt. A vádlott egész nap kétliteres flakonokban hordta a vizet a közkútról, és mindössze a nő havi 27 ezer forintos rokkantsági ellátásából tengődtek. A családot korábban, 2024 áprilisában már súlyos csapás érte: idősebb fiútestvérük áramütés miatt életét vesztette egy hibás hosszabbító és az áram szabálytalan, illegális vételezése következtében.
S. Máté súlyos kriminális múlttal rendelkezik: korábban hat év fegyházbüntetésre ítélték, miután leütött és kirabolt egy idős férfit mindössze kétezer forintért. Ebből a büntetéséből 2024. január 1-jén szabadult. Mentális betegsége régre nyúlik vissza, korábban skizofréniát állapítottak meg nála a pszichiátrián, ám börtönből való kikerülése óta a hivatalos gyógyszereit egyáltalán nem szedte.

A sokkoló bűncselekmény 2025. június 29-én bontakozott ki, amikor a testvérek egy szál cigaretta hiánya miatt vesztek össze. S. Máté dühében előbb ököllel és tenyérrel többször arcon ütötte gyámság alatt álló, egy korábbi vonatbaleset miatt mozgáskorlátozott, amputált végtagú leánytestvérét. Az este folyamán a vita újból fellángolt, a férfi a földre taglózta rokonát, majd a kanapé alól előhúzott egy 31 cm-es vágólappal rendelkező keretes vasfűrészt, amelyet egy ismerősük korábban fűtéscsövek levágásához hagyott náluk.
A vádlott az ágyon fekvő testvérére nehezedett, és a vasfűrésszel elkezdte vágni a nyakát elöl, miközben azt ordította:
„Megöllek!”
A sértett az egyetlen ép kezével kétségbeesetten védekezett, megfogva a fűrészlapot. Andrea életét végül a harmadik szomszéd, Attila közbelépése mentette meg, aki pont ekkor érkezett, hogy ételt vigyen a nélkülöző testvéreknek. A szomszéd a házba belépve látta meg a matracon vérző nyakkal fekvő nőt, aki azonnal így fohászkodott hozzá: „Máté meg akart ölni, csak nem tudott megölni.” A szomszéd azonnal értesítette a mentőket és a rendőrséget. A sértett nyakán egy 5 és egy 2 centiméteres vágott sérülés keletkezett, amelyek ugyan nyolc napon belül gyógyultak, de a vádhatóság és a szakértők szerint a támadás alkalmas volt az élet kioltására.

Az igazságügyi elmeorvos- és pszichológus szakértői vélemények rögzítették, hogy S. Máté alacsony intelligenciaszinttel rendelkező, reziduális skizofréniában szenvedő beteg , akit kóros elmeállapota enyhe fokban korlátozott tettei következményeinek felismerésében.
A tárgyaláson ismertetett toxikológiai jelentés szerint a vádlott vizeletéből Amisulprid (az Amitrex és Talsian tabletták hatóanyaga) volt kimutatható, amelyet skizofrénia kezelésére alkalmaznak. Mint a kihallgatások során kiderült, a vádlottnak ezt a gyógyszert nem orvos írta fel, hanem a testvére szerezte meg illegális forrásból, és ő adta be Máténak, hogy megnyugtassa.

A bírósági eljárás során (melynek előkészítő ülését 2026. április 16-án tartották ) a vádlott beismerte bűnösségét, de ragaszkodott a teljes bizonyítási eljáráshoz. A záróperbeszédekben az ügyészség hangsúlyozta, hogy a férfi mint különös visszaeső, védekezésre képtelen személy sérelmére követte el a tettét, a középmérték 15 év fegyházbüntetés, amitől a bíró eltérhet. Az ügyészi indítvány, szerint a középmértéktől enyhébb büntetés kiszabását kérte a bíróságtól az ügyész.
Ezzel szemben a védőügyvéd hosszas beszédében azzal érvelt, hogy S. Máté esetében megvalósult az önkéntes elállás. A védelem szerint a vádlott a vér első látványára azonnal abbahagyta a fűrészelést, megijedt, nem menekült el a helyszínről, és nem próbálta meg eltitkolni a tettét. A védő kiemelte a vádlott enyhe fokú korlátozottságát és skizofréniáját, így elsősorban az emberölés kísérletének vádja alóli felmentést, másodsorban a lehető legenyhébb büntetés kiszabását kérte. S. Máté az utolsó szó jogán sírva így nyilatkozott:
„Nagyon megbántam a tettemet. Nem volt szándékom megölni az Andreát... De vállalom a felelősséget.”
A Nyíregyházi Törvényszék hosszas mérlegelés után bűnösnek mondta ki a vádlottat emberölés bűntettének kísérletében. A bíróság enyhítő szakasz alkalmazásával S Mátét mint visszaesőt:
A kiszabott büntetésből a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az elsőfokú ítélet végén a bíró megkérdezte S. Mátét, hogy kéri-e szabadlábra helyezését a jogerős döntésig, amire a vádlott határozott nemmel felelt. Mivel az ítélet ellen fellebbezéssel éltek, az nem emelkedett jogerőre, így a büntetőper másodfokon a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik.