"Mi vagyunk Isten karjai, amelyek másokat felemelnek; lábai, amelyek megteszik a lépéseket az idősek helyet, ha nekik már nehéz a járás; fülei, amelyek meghallgatják az elfáradtakat; szája, akik imádkoznak másokért, vagy vigasztalnak. Isten maga szólít fel bennünket".

A fent leírtakban összegezhető a Diakónia lényege. Dombrádon a Tisza lágy ölelésében közel 400 Diakónia szeretetszolgálatnál dolgozó elhivatott ember egy délután erejéig közös főzésre gyűlt össze.

A szeretetszolgálatok dolgozói csapatokba - jellemzően az ellátási területéhez kötődve-, szerveződtek és ki-ki fakanalat, reszelőt, vagy épp üstöt forgatva főzte a finomabbnál finomabb ételeket, hogy aztán a nap végén szakavatott zsűri értékelje a tudásukat.

Az eseményen köszöntőt mondott a térség országgyűlési képviselője is, dr. Seszták Miklós is, aki képletesen esernyőhöz hasonlította a Diakónia szeretetszolgálatot: "Véd, oltalmaz ez az esernyő, ha kell, az eső, ha kell, a tűző napsütés ellen. Ilyen az önök munkája is, sokszor láthatatlan ernyőt nyújtanak az elesetteknek. Ott vannak mindenhol, ahol segítségre van szükség".

Az eseményen jelen volt a Magyar Államkincstár Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei igazgatóság igazgatója, Kovács Lajosné Marika is, aki itt jelentette be, hogy május 31-én nyugdíjba vonul.