A mai tárgyalási napon Drotárné dr. Bodnár Valéria főügyészségi ügyész ismertette a vádhatóság két héttel ezelőtt benyújtott vádmódosítását. Ez alapjaiban változtatja meg a bűnügy megítélését: eddig a vádirat csupán tényként rögzítette a sértett korábbi brutális bántalmazását, mostantól azonban az ügyészség azt különálló bűncselekményként, életveszélyt okozó testi sértésként kezeli. A vád szerint ugyanis az embertelen bántalmazás és a későbbi emberölés között több nap telt el.

A vádmódosításban elhangzottak szerint az édesanya, K.-né F. M. nem tolerálta lánya betegségéből fakadó viselkedését, és felfoghatatlan kegyetlenséggel egy száraz, morzsolt kukoricacsutkát, valamint egy partvisnyelet dugott a lány nemi szervébe olyan elképesztő erővel, hogy azzal átszakította a hüvelyfalat, a gátat és a végbelet. Az igazságügyi orvosszakértők megállapították, hogy „ez a sérülés együttesen rendkívül nagy, elviselhetetlen, kínzó fájdalommal járt, és életveszélyes volt.”

Aljas indok és eltitkolt nyomok: Miért kellett meghalnia K. V.-nek?

Az ügyészség nemcsak a testi sértéssel egészítette ki a vádakat, hanem az emberölés minősítését is jelentősen súlyosbította, beemelve a minősítő körülmények közé az aljas indokot. A vádhatóság álláspontja szerint ugyanis a nevelőapa, O. T. és az édesanya, K.-né F. M. azért oltották ki a fiatal lány életét, hogy elfedjék a napokkal korábban elkövetett szexuális bántalmazás szörnyű nyomait, valamint megmeneküljenek a lány betegsége miatti további gondozási és ápolási kötelezettségektől.

A vád szerint a lány halála embertelen, gátlástalan és iszonyatot keltő módon, különös kegyetlenséggel, és a fogyatékossága miatt a bűncselekmény elhárítására korlátozottan képes személy sérelmére valósult meg. Mivel a nevelőapa, O. T. 2025 októberében a büntetőeljárás során agyvérzésben meghalt, az eljárást ellene megszüntették, így az édesanyának egyedül kell felelnie a szörnyűségekért. Az ügyészség K.-né F. M.-re életfogytig tartó fegyházbüntetést kért, azzal a kikötéssel, hogy legkorábban 25 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.

A zárkatárs vallomása fedte fel a fürdőszobai horrorsorozatot

A vádbeszédben elhangzott O. T. egykori zárkatársának, B. A.-nak a tanúvisszahallgatása is, ami kulcsfontosságú forrásként szolgált a gyilkosság éjszakájának feltárásában. A tanú szerint O. T. elmesélte neki, hogy a nő azzal herzelte: „ezt a lányt bele kell fojtani a vízbe, úgysem fognak rájönni, mert szellemi fogyatékos.”

Ezután megtöltötték a kádat, ketten rakták bele a lányt; a nevelőapa a fejét és nyakát szorította a víz alá, míg az édesanya a lábait fogta le a falhoz szorítva. Addig vártak, amíg a szerencsétlen áldozat teljesen mozdulatlanná nem vált. Ezután közösen takarítottak ki, mosták ki a véres ruhákat, és csak órákkal később hívták a mentőket, balesetnek beállítva a történteket.

A védőügyvéd fordulata: Gyilkosság vagy csupán bűnpártolás?

Dr. Szónok András védőügyvéd beszédében teljesen más megvilágításba helyezte az eseményeket, és a társtettesség bizonyítottságát vitatta. Érvelése szerint nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást, hogy K.-né F. M. ténylegesen részt vett az ölési cselekményben. Az anya legutóbbi vallomása szerint ő csupán fürdetni vitte be a lányát, majd kijött ruhát keresni és megágyazni, a lány pedig a nevelőapával maradt a fürdőben, aki ittas állapotban volt.

A védő hangsúlyozta, hogy a vádlott anya korábban sosem bántotta fizikai erőszakkal a gyermekét, és húsz éven át gondoskodott róla nehéz körülmények között. Az ügyvéd szerint a bizonyítékok – mint a takarítás, a ruhák kimosása és a hatóságok félrevezetése – mind utólagos cselekmények. Az utólagos nyomeltüntetés azonban jogilag nem emberölésben való társtettesség, hanem csupán bűnpártolás, amiért lényegesen enyhébb, 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. Erre alapozva a védő az emberölés vádja alóli felmentést, vagy a cselekmény bűnpártoláskénti minősítését kérte dr. Stál József bírótól.

Melyik álláspont állhat közelebb az igazsághoz?

Újságírói szemmel vizsgálva a bizonyítékokat, rendkívül nehéz igazságot tenni a két drámai módon eltérő verzió között. A vád mellett szól az elhunyt nevelőapa zárkatársának döbbenetesen részletes és önmagára nézve is terhelő vallomása, valamint az orvosszakértői leletek, amelyek pontosan igazolják a brutális fojtogatás és a kegyetlen bántalmazás nyomait.

Ugyanakkor a védelem logikája is elgondolkodtató: az utólagos pánik, a nyomok eltüntetése és a hazugságok fakadhattak a domináns, erőszakos nevelőapától való félelemből is, és önmagukban valóban nem bizonyítják kétséget kizáróan, hogy az édesanya fizikailag is a víz alá nyomta saját édes gyermekét.

„Inkább magamat öltem volna meg!” – Összeomlás az utolsó szó jogán

A tárgyalás legmegrázóbb pillanata az volt, amikor K.-né F. M. az utolsó szó jogán zokogva fakadt ki a tárgyalóteremben: „Én inkább megöltem volna magam, de nem csináltam ezt a bűnt, esküszöm! ... Inkább én lettem volna halott, de én nem bántottam, nem is akartam a halálát!”

Az asszony teljesen összeomlott, állítása szerint a nevelőapa volt az erőszakos, ő pedig csak a takarításban vett részt utólag, mert rettegett a férfitól. Dr. Stál József bíró a bizonyítási eljárást lezárta, ám az ügy rendkívüli bonyolultsága és a súlyos vádmódosítás miatt a határozat meghozatalát és kihirdetését elnapolta.