A felkelő nap sugarai vörösre festik az égboltot, miközben hangosbemondó messze szálló hangja zavarja meg az ambivalens érzéseket keltő látványt. Érkezik a vonat Kisvárdáról. „Kérjük a vágányok mellett vigyázzanak!” Lassan húz be a az érkező szerelvény a harmadik vágányra.

Pont, mint hétfőn, amikor egy 21 éves lány eddig tisztázatlan körülmények között a 6 óra 10 perckor Kisvárda irányából érkező vonat elé esett. A lány olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az életét már nem lehetett megmenteni.

Pátrohán mindenki megdöbbent, gyászol a község, hisz élénken él a 2009-ben történt kettős gázolás, amikor két diák életét örökre megváltoztatta egy vonat. Akkor egy utas - aki látta a balesetet -, elmondta a megyei lapnak „hogy a pár át akart menni a 3. vágányon, de mivel össze voltak bújva, későn vették észre a közeledő vonatot, ami elcsapta a fejüket. Hallottam, ahogy az emberek sikítozva rohannak oda hozzájuk.”

Miközben a helyiektől érdeklődünk, hogy mit hallottak a mostani balesetről, felidézzük a 2009-ben történteket. Hátrébb megszólal egy hang: „én vagyok annak a fiúnak az apja” Neki szerencséje volt – idézi fel a történteket. Felépült szinte teljesen, pedig a helyszínen újra kellett éleszteni. A lány - akit háromszor élesztettek újra -, a fiával volt akkor. Neki nem volt ilyen szerencséje, maradandó sérüléseket szenvedett. Majd halkan megjegyzi az apa, hogy ezeknek a fiataloknak mindig be van dugva a fülük…, talán ez lehetett az oka a 2009-es balesetnek, nem hallották időben a hangosbemondó információit: a vonat a másik vágányra érkezik.

Vasutas szülők

Három éve költözött Pátrohára az a család, akik egyetlen gyermeküket gyászolják. Mindkét szülő évtizedek óta a vasútnál dolgozik, az édesanya Nyíregyházán a nagy állomáson „vonatelengedő”, az apa kocsivizsgáló. A hétfői tragédia helyszínén egy mécses emlékeztet mulandóságunkra. Diákok egy csoportja elmondja, hogy azon a reggelen is itt álltak s várták az érkező vonatot. A lány szokott helyén, a peronon. Mint mindig. Nem látták, hogy mi történt, csak a vonat kétségbeejtő kürtjére lettek figyelmesek és… hogy a vonat nem a szokott helyén állt meg. Egy munkába igyekvő megjegyzi: „nem értem, hogy mi történt, felfoghatatlan… csendes, tisztelettudó lány volt”

Ekkor lép hozzánk egy törékeny,18-20 év körüli lány, s elcsukló hangon, könnyeivel küszködve, alig érthetően mondja:

„Féltettem az életem”

Ma ment először dolgozni a tragédia óta, képtelen felfogni a felfoghatatlant – „mindig ő nyitotta ki nekem a vonat ajtaját” -mondja elcsukló hangon, majd letörli könnyeit…, Ott állt előttem pár lépéssel, én elfordultam…, s mire visszanéztem, már csak az érkező vonatot láttam, őt már nem.

Másodperc tört része alatt ismerte fel, hogy az a lány, aki minden reggel köszönt neki - de soha nem beszélgettek - peron és a sin közé esett. Esélye sem volt, hogy segíthessen, hisz a vonat megállíthatatlanul közeledett, miközben a vonatkürt hanga egyre közelebbről hasított a dermesztő levegőben. A több száz tonnás szerelvény vészfékezés ellenére sem tudott megállni időben.

A törékeny lány dermedten nézte, retinájába égetve a borzalmat, ahogyan a nála jóval megtermettebb lány élete véget ér.

Melinda – nevezzük így - akit valószínűleg utoljára látott Barbara, sokkos állapotba került, nem tudott segíteni. Mint mondja: „féltettem az életem”. Ha segít, kettős tragédia lett volna - jegyezzük meg halkan, hiszen az esés és a vonat érkezése között pár másodperc volt csupán.

Gyászol Pátroha - mondja a település polgármestere, Tóth Sándor, aki 21 éve áll a község élén. Minden haláleset megrázó, de ez különösen, hisz egy 21 éves lány halt meg. Nem ismerte Barbarát, de mindennap látta, ahogyan megy reggel a vonathoz a visszahúzódó, illemtudó teremtmény.

Mint mondja, nem ez az első gázolás, de ez az első amikor nem tudják, hogy mi történt. Talán hirtelen rosszullét, szédülés…hosszas csend.

Beszélgetésünk során felidéz a polgármester egy másik esetet, amikor egy diáklány élete lett semmivé, ahogyan a vonat elé lépett egy „tréfának szánt”, meggondolatlan mozdulat közben.

Az egyébként nagy forgalmú pátrohai úgynevezett középállomás jól kivilágított, biztonságosan megközelíthető peronokkal rendelkezik. Utastájékoztató rendszere időben figyelmezteti az utasokat az érkező, induló vonatokra, talán ezért is érthetetlen a hétfői tragédia.

Azon a hétfőn történt valami. Újra és újra rá kell eszmélnünk halandóságunkra, s naponta megküzdeni a hátrahagyottaknak az életben maradás terhével. S vannak, akik életük végéig magukkal cipelnek egy traumát, mert átélték egy tragédiát, hiszen a szemük láttára embertársuk élete vált semmivé.

- Friss Média -