Január elején, a kemény fagyok idején riasztották a mentőket a Szociális Szolgáltató Központhoz. Az ellátott, M. Andrásné állapota válságosra fordult. Fia, András szerint azonban nemcsak édesanyja betegsége volt sokkoló, hanem az a mód is, ahogy az intézmény útnak indította a magatehetetlen asszonyt.

„Kabát nélkül a mínuszokban”

A család birtokában lévő dokumentumok és a fiú elmondása szerint nem ez volt az első eset. „Már 2025 novemberében, és most, 2026. január 6-án is egy szál vékony felsőben, pulóver és kabát nélkül adták át a mentőknek édesanyámat” – áll a gyászoló fiú az intézménynek írt panaszlevelében.

A kórházi zárójelentés (mely szerkesztőségünk birtokába jutott) drámai állapotokat rögzít. Az idős hölgy január 6-án érkezett a kórházba: kiszáradt állapotban (exsiccosis), vészesen alacsony, 82%-os oxigénszinttel és szeptikus tünetekkel. Bár az orvosok küzdöttek érte, a szervezete feladta a harcot. Január 10-én, este 11 órakor elhunyt.

A zárójelentésben szereplő „kiszáradás” ténye különösen aggasztó kérdéseket vet fel: vajon kapott-e elegendő folyadékot és figyelmet az otthonban a szállítást megelőző napokban?

A falba ütköző gyász

A tragédia után a család szerette volna elhozni az elhunyt személyes tárgyait és elszámolni a befizetett térítési díjakkal. A fogadtatás azonban hidegzuhanyként érte őket. Bár a szerződéseket korábban a fiú, mint törvényes képviselő és fizetésre kötelezett írta alá, az intézmény most hirtelen elzárkózott az érdemi kommunikáció elől.

Az intézményvezető hivatalos válaszában arra hivatkozott, hogy amíg András nem igazolja hitelt érdemlően (hagyatéki végzéssel), hogy ő az örökös, addig nem áll módjukban elszámolni vele. „Éveken át jó voltam, amikor fizetni kellett az ellátásért, vagy aláírni a módosításokat. Most, hogy a mulasztásaikra kérdezek rá, hirtelen idegennek tekintenek, és a bürokrácia mögé bújnak” – panaszolja a férfi, aki szerint a telefonhívásait is kinyomják vagy nem veszik fel.

A család lépéseket tesz

A család nem hagyja annyiban a történteket. Hatósági vizsgálatot kezdeményeznek, hogy kiderüljön: kik a felelősek azért, hogy egy idős, beteg embert megfelelő ruházat nélkül tettek ki a téli hidegnek, és hogyan fordulhatott elő, hogy kiszáradt állapotban került kórházba egy bentlakásos intézményből.

Az ügyben kerestük az intézményt is, de cikkünk megjelenéséig érdemi választ a konkrét vádakra (ruházat hiánya, kiszáradás) a dokumentumok alapján nem adtak, csupán a jogi utat hangsúlyozták.

Az eset nemcsak egy család tragédiája, hanem rámutat a szociális ellátórendszer sérülékenységére: hol húzódik a határ a gondoskodás és a végzetes hanyagság között?

A kép illusztráció.