Ezzel pecsételték meg 1559-ben a cateau–cambrésis-i békét, mely véget vetett a XVI. század kezdete óta Itáliáért és Burgundiáért folytatott harcnak. Erzsébet lemondott francia trónigényéről, és 1559-ben Párizsban megülték az esküvőt. Az ünnepség keretében lovagi tornát tartottak, melynek során halálosan megsebesült a menyasszony apja, II. Henrik. A szerencsétlenség miatt el kellett halasztani Erzsébet útját, így csak 1560 januárjában érkezett meg Spanyolországba.

A csinos Erzsébet és tizennyolc évvel idősebb férje állítólag harmonikus kapcsolatban élt egymással. Erzsébet több vetélés után csak 1566-ban adott életet egy kislánynak, → Izabella Klára Eugéniának, Flandria későbbi régensnőjének. 1567-ben szülte meg második lányát, → Katalin Michaelát, aki később a savoyai herceg felesége lett. A következő terhesség 1568-ban ismét vetéléssel végződött, melybe Erzsébet is belehalt.

Az ő halála és a beteg trónörökös, Don Carlos halála között csak rövid idő telt el, ami táptalajul szolgált azoknak a legendáknak a megszületéséhez, melyek a királyné és mostohafia szerelmi viszonyáról szóltak.

Rendező: Szabó Máté

Perczel Enikő nyersfordítása alapján a szövegváltozatot készítette: Szabó Máté és Sediánszky Nóra.