Kitti Nyíregyházán nőtt fel, ott is végezte tanulmányait. Már az általános iskola második osztályától járt kézműves foglalkozásra, így később gondolkodnia sem kellett azon, hogy képzőművészeti irányban menjen-e tovább. A Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában kerámiát, művészettörténetet és népművészetet tanult, majd a Nyíregyházi Egyetem környezetkultúra szakára jelentkezett, és megismerkedett a formatan, dizájn és arculattervezés területeivel.

A Kőrösi Csoma Sándor programra édesapja hívta fel a figyelmét. Mielőtt jelentkezett rá, Erasmusszal fél évet Portugáliában töltött, ahol alapfokon megtanulta a nyelvet. Szeretett volna olyan területre menni, ahol ezt gyakorolhatja is. Sikerült, hiszen Braziliába utazott hét hónapra, hogy kézműves foglalkozásra tanítsa a külhonban élő magyarokat. Ottléte alatt talán az volt a legnehezebb, hogy nem beszélt senki angolul, magyarul is csak egy ember, akinek családi okok miatt nem volt sok ideje Kittivel lenni. „A portugál alapom az európai volt, ez nehézséget okozott a kommunikációban, de a Google segítségével kiegészítettem a tudásomat. Később egyre több szót, illetve kifejezést értettem már meg. Én is fejlődtem és a helyiek is hozzászoktak ahhoz, hogy lassabban beszéljenek hozzám, ne használjanak bonyolult kifejezéseket, amiket nem értek meg” – mondta Kitti.

Milyen feladataid voltak Brazíliában?

A legfontosabb feladataim között szerepelt a nyelv tanítása, amitől eleinte tartottam, hiszen nem vagyok nyelvtanár, eddigi életem során inkább a művészettel foglalkoztam. Szerencsére sikeresen vettem az akadályokat, nagyon jó volt a könyv, amit kint használtak, annak azanyagát kiegészítettem a Balassi füzetekével, melyeket a Kőrösi Csoma Sándor Program keretein belül kaptunk. Úgy gondolom, jól haladtunk. Tisztában voltam vele, hogy hét hónap alatt nem lehet megváltani a világot, de igyekeztem a legjobb tudásom szerint tanítani a helyieket. Főként állampolgársági vizsgára készültünk, ezért segítettem nekik magyarul megtanulni az életrajzukat, illetve a témával kapcsolatos mondatszerkezeteket, feladatokat vettünk át.

Sikerült a kézműves programokat tartanod a helyieknek?

A kézműves foglalkozás sajnos elmaradt, ahelyett volt a főzőtanfolyam. Úgy döntöttem, ennek ellenére megpróbálok művészként is érvényesülni. Volt helyben egy kiállítás, amire pályáztam. A helyi magyarok által épített Szent István templomot festettem meg. A kiállítás után átadtam a képet az egyesületnek, nagyon örültek neki. Mivel digitális munkáról volt szó, több példányban is le lehetett másolni, így eljutott a Sao Pauló-i Főkonzulátusig, a Brazíliavárosi Nagykövetségig, sőt a templom is kért egy saját példányt belőle, ami a falra is kikerült.

A hazatérésem előtt elkészítettem még egy kb. másfél méteres festményt, melyen szimbolikusan ábrázoltam Veszprém városát, illetve a veszprémi motívumot, mivel az ottani emberek Veszprém megyéből érkeztek Brazíliába. Arra gondoltam, hogy ez egy nagyon szép búcsúajándék lenne. Mindenki gratulált és büszkék voltak rám, hiszen nem gondolták volna, hogy egy lány, aki művész, aki fiatal, aki nem beszél portugálul, ráadásul nem is magyartanár, képes lesz jól oktatni nekik a magyar nyelvet, és olyan nyomot hagyni maga után, ami örök emlék a helyiek számára.

Mennyire sikerült megismerned a környéket, ahol éltél? Tudtál utazni?

Sajnos nem volt sok időm kirándulni. A helyiek azt kérték, hogy az állampolgársági vizsga letételéig mindenképpen maradjak velük és majd azt követően lesz időm bejárni a környéket, illetve utazni. Nőként egyedül amúgy sem kószálhattam volna Brazíliában, hiszen az nem igazán biztonságos. Miután minden tanítványom átment az állampolgársági vizsgán, az összes szabadságomat egyszerre kivettem, s ekkor volt időm utazni a barátommal.

A barátoddal?

Ott ismerkedtem meg vele, igen. Sokat utaztunk. Voltunk Rióban, Uruguayban. Nagyon jó élmény volt. Előtte egy eléggé kicsi városban voltam, ahol nem volt túl sok látnivaló, de a szabadságomat maximálisan kiélveztem.

A barátoddal most távkapcsolatban éltek?

Igen, de jövő hónapban Magyarországra jön, meglátogat engem. Még nem tudjuk, mit hoz a jövő, de biztosan kialakul majd.

Mi a terved a jövőre nézve?

Péntekig vagyok még Budapesten, utána visszamegyek Szabolcs megyébe, mert mindenféleképpen szeretném megszerezni a jogosítványomat. Utána meglátom, de mindenképpen fogok mester szakra is jelentkezni. Egerbe szeretnék menni tervező grafikára - úgy gondolom, az egy olyan szakma, amit bárhonnan el tudok végezni. De a festészet is mindenképpen megmarad, hiszen azt nagyon szeretem.