KULTÚRA
Múlt idő
Csendes emlékezés a több mint 300 életet követelő szabolcsi tűzre
Éppen 111 évvel ezelőtt, 1910. március 27-én szörnyű katasztrófa sújtott Szatmárököritóra. Húsvét hétfőn táncos mulatságot szerveztek egy helyi pajtában, ahová több mint 18 településről érkeztek bálozók. Az idősebbek – talán megérezve a bajt - óva intették a szervezőket és a fiatalokat, hogy húsvétkor nem illik efféle bált tartani, nem kellene Istent magukra haragítani! Ám minderre fittyet hányva mégis megtartották az összejövetelt...

Családok vesztek oda, gyermekek maradtak árván. Elnéptelenedett a környék, hiszen több mint 312 ember halt értelmetlen tűzhalált. „Minden évben megemlékezünk erről a tragikus eseményről. A borzalmas tűzesetnek napjainkban már nincs túlélője. Mégis fontos, hogy a későbbi generációk megismerjék ezt a múltbéli tragédiát és tudják, mi történt hajdanán a településen" - mondta Kukucskáné Laboncz Márta, Ököritófülpös polgármestere. Ezen a napon az iskolások évről évre felidézik ezt a borzalmas csapást, visszaidézik a nap történéseit ünnepi műsorukkal. Azért, hogy tiszteletüket, együttérzésüket fejezzék ki az elhunytak és családjuk emléke iránt és levonják azokat a tanulságokat, amelyekkel meg lehetett volna előzni a tragédiát.

"Nagyon örülök, hogy a néhai Bálint István iskolaigazgató folyamatosan gyűjtötte az információkat és több éves kutatómunkájának eredményeként 2010-ban megjelent a Tűz és Tánc című könyv, amely emléket állított a régi katasztrófának. Ezt a kötetet azóta már újra kiadtuk, mert olyan nagy volt az érdeklődés. Több elszármazott falubeli jelezte, szeretne a kiadványból, hogy a polcaikon is ott lehessen falunk régi krónikája" - mondja a polgármester.

A korábbi években megszépült emlékparkban áll az emlékoszlop, tisztelegve az odaveszettek előtt. A temetőben állított közös sírhelyet pedig folyamatosan rendben tartják és minden évben koszorúval emlékeznek meg a halottakról.

"Községünknek többször kellett újraszületnie, hiszen a világháború és ez a szomorú tragédia több emberéletet követelt" - mesélte Mezőssy Gyöngyi, a faluban élő egykori pedagógus. Amikor még dolgozott, nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a gyermekek tudják, az emlékparkban található névtábla kiknek állít emléket, kiknek őrzi a nevét. "Mementó legyen mindenkinek, hogy az emberi butaság, a kapzsiság milyen szörnyű borzalmakkal járhat".

"A település lakóinak a katasztrófa után segítséget kellett nyújtani, hogy újra megtalálják önmagukat, hiszen hihetetlenül mély fájdalom, szomorúság nehezítette a lelküket, a szívüket. Nehezen tudták az értelmetlen tragédiát feldolgozni. Istenkeresés és az Istenbe vetett hit volt a támasza az itt élő református közösségnek, az itt élő embereknek. Így tudták a mindennapokat túlélni és ezt a borzalmas állapotot átvészelni" – egészítette ki Guti Sándor, a település református lelkésze.

- FrissMédia -