A hivatalos megnyitót követően kerékpár ügyességi pálya, íjászati lehetőség, tűzoltók munkáját is a terítékre került. Azonban a legérdekesebb az a figyelemfelhívó előadás sorozat volt, ahol fiatalok figyelmét az online térben terjedő zaklatás felismerésre hívta fel a figyelmet.

Az előadók rámutattak, hogy korunk digitális világában az imázs sokkal kardinálisabb szerepet játszik a fiatalok életében, mint az előző generációknál. A szelfik és a közösségi média, az örökké kéznél lévő kamerás telefonok és a könnyen használható képszerkesztő programok korában nem is meglepő, hogy a megjelenés különösen fontos a fiatalok számára.

Internetes zaklatás a közösségi médiában

Az internetes zaklatás a technológia és a közösségi média felületeinek rosszindulatú célokra történő felhasználását jelenti. A brit Zaklatásellenes Szövetség tanulmánya szerint a szülők csaknem fele (45%) aggódik amiatt, hogy gyermekét online zaklatják.

Jogosak az aggályaik – a kutatás kimutatta, hogy a tizenévesek több mint fele tapasztalja meg az internetes zaklatást. Ugyanolyan megalázó az áldozatok számára, mint a szemtől szemben történő zaklatás, és a legtöbb gyermek nem mondja el a szüleinek, ha ilyet tapasztal.

Az internetes zaklatás hatásai

Az internetes és a való életben történő zaklatás között az a legnagyobb különbség, hogy az internetes zaklatások áldozatainak nincs hová rejtőzniük – éppen ezért alattomos az internetes zaklatás.

Ha valaha saját bőrödön tapasztaltad, hogy milyen ha zaklatnak, jól tudod, hogy iszonyatos megpróbáltatás. A zaklatás okozta fizikai és lelki fájdalom mellett jelen van a következő támadástól való folyamatos félelem, valamint az önbizalmadat és önbecsülésedet ért sérelem.

Az otthon, és a fiatalok számára különösen a saját szobájuk, korábban menedéket nyújthatott az ilyen jellegű kegyetlenségek ellen. Manapság azonban, a gyermeked még ott is ki van téve az internetes zaklatók – üzenet, e-mail, közösségi oldalon megjelenő bejegyzés, vagy megalázó YouTube videó formájában érkező – támadásainak, ahol a legnagyobb biztonságban kellene éreznie magát.

A kétféle zaklatás közti másik nagy különbség az, hogy a zaklatás online formái, az internetes zaklató és az áldozat közötti digitális képernyő révén lehetővé teszik, hogy a zaklatók bizonyos szintű névtelenségbe burkolózzanak. Ez sokszor azt is jelenti, hogy a gúnyolódás és cikizés még nagyobb szélsőségekbe csap át, mintha személyesen történne.

Az online világban az internetes zaklató gyakran még féktelenebb magatartást tanúsít – ezt a jelenséget nevezzük „diszinhibíciónak”, amikor egy személy úgy viselkedik, ahogyan egyébként, szemtől szemben nem tenné. Mivel a zaklatónak nem kell közvetlenül végignéznie a kegyetlen megjegyzéseinek és gúnyolódásának a hatását, vagy valós konfliktusba kerülnie, ez felbátorítja őt arra, hogy még kegyetlenebb módon folytassa a zaklatást.

‘Szép vagyok?’ videók: a lányok, különösen azok, akik zaklatás áldozatai, vagy bizonytalanságot éreznek a külsejükkel kapcsolatban, néha „Szép vagyok vagy csúnya?” kérdéssel képeket vagy videókat töltenek fel az internetre, és olyan kétségbeesett, szomorú üzeneteket írnak alájuk, mint például „Mindenki azt mondja, hogy csúnya vagyok, és szeretném tudni végre, hogy valóban az vagyok-e.” Az ilyen videók alatt megjelenő megjegyzések gyakran elképesztően sértőek, és igen nagy kárt okoznak az őket posztoló személyben, továbbá az is előfordul, hogy ezzel saját maguk adnak utat az internetes zaklatásnak.

Trollkodás: a ‘troll’ egy olyan személy, aki végletesen felháborító és provokatív viselkedésével online bosszantja az embereket. A trollok – akik nagy valószínűséggel maguk is fiatalok – valósággal üldöznek néhány gyermeket: kíméletlenül kigúnyolják őket olyan érzékeny pontokra tapintva, mint a megjelenés, vagy folyamatosan azt ismételgetik számukra, hogy mennyien gyűlölik őket.

Parazita pornó: ez nem más, mint olyan kihívó vagy szexuális töltetű képek vagy videók feltöltése külső, nyilvános oldalakra, amelyeket a fiatalok a közösségi oldalakon posztoltak, esetleg intim szöveges üzenetek formájában megosztottak magukról.

Az UNICEF adatai szerint a magyar társadalom 79 százaléka rendszeres internethasználó, a 10-18 éves gyerekek 88 százaléka rendelkezik profillal közösségi oldalakon. A hazai adatok szerint (Heliotis, 2015.) a gyerekek 80 százaléka nagyon súlyos problémának tartja az online bántalmazást, súlyosabbnak, mint a fizikai vagy lelki erőszakot. A koronavírus-járvány hatására az online jelenlét tovább nőtt, a fiatalok akár a korábbinál 50%-al több időt is tölthettek a neten, így a lehetséges bántalmazás esélye is fokozódott.

A virtuális felületeken ugyanis a zaklatótól nem lehet fizikailag eltávolodni, a bántalmazás nem szűnik meg hétvégén vagy az iskolai szünetben. A képeket bárki lementheti, és bármikor újra feltöltheti különböző felületekre, a különböző közösségi oldalakon pedig akárhány profil létrehozható, és ezekről újabb és újabb üzeneteket lehet küldeni a kiszemelt áldozatnak. Ráadásul, ha valakit az interneten zaklatnak egy nyilvános felületen, nem lehet pontosan megmondani, hogy hányan látták a fényképet vagy posztot, sokkal több tanúja van, mint a nem internetes bántalmazások esetében. A bántalmazással járó megalázottság érzése sokkal fájdalmasabb lehet a gyereknek, ha még azt sem tudja, pontosan kikhez jutott el.

A bántalmazásról riasztó képet festettünk, mert veszélyes jelenségről van szó, de fontos, hogy tudjuk: van megoldás.

A szülők számára mindenekelőtt az a fontos, hogy megértsék és elfogadják az online világ térnyerését a mindennapi életben. Ha elveszik a gyerekektől az elektronikai eszközöket, letöröltetik a közösségi oldalról a profiljukat, vagy rendszeresen beleolvasnak a levelezésébe, azzal valójában nem tudják kontrollálni a helyzetet. A bántalmazás általános jelenség, ami ma már az interneten is jelen van, tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy a nethez való hozzáférés megszüntetésével a probléma is megoldódik. A gyerekeknek ráadásul ugyanúgy joguk van a magánéletükhöz, így a levelezésük folyamatos ellenőrzése, vagy a mindenki által használt kapcsolattartási formáktól való elszakítással csak kárt okozunk.