Talán nem véletlen, hogy a Brazilok kezdő képsorai alatt egy kis srác kezd bele a mesélésbe. Ő Ronádó, aki imádja rúgni a labdát, már ha van, akinek a rokonai piszok gyorsan képesek futni, vállukon az erdőből lopott gallyakkal, nyomukban pedig egy emberhúsra éhes németjuhásszal. Ronádó és rokonai barlanglakásokban laknak, ahol azért még elég jól fogható a tévé is. Utóbbira nagy szükség van, hiszen ezen keresztül hallhatja söprögetés közben a fiatal Rozi Gáspár Laci legújabb klipjeit, és ezen nézik majd a férfiak a Németország-Brazília összecsapást is.

A Puporka Rozi szerepét alaktó Farkas Franciska (b) a Brazilok című „etno-mese” forgatásán (Fotó: MTI/Kallos Bea)

Addig azért történik egy s más, többek között hazatér a börtönből az amúgy aranylábú Áron, Ronádó és Rozi testvére. Ő és a pap lesz az, aki benevezi majd a helyi fociversenyre a Brazilok névre hallgató csapatot – szemben az esélyes önkormányzati-, meg a rendőr csapattal. Az esélyük ugyebár nulla.

De miután ebben a faluban mindenki focizik, és ez esetben a tét is igen nagy – ugyanis a győztes csapatnak a faluból elszármazott, Brazíliában élő milliomos ingyenes meghívást helyezett kilátásba – egyértelmű, hogy az itt élő cigányoknak is labdába kell rúgni. Mert ha eddig még nem derült volna ki, Ronádó és rokonai romák. Akiket nem kifejezetten szeretnek az itt élő fehérek, különösen nem a jómódú polgármester fia, akit kisebb testi sértéssel intézett el Áron.

Az összecsapás tehát közeleg, edzeni is kell, ha nem is esik olyan jól a futás, meg az erősítés. Aztán holland adományból, az atya jóvoltából, még mez is lesz, meg stoplis cipő, szóval ahogy kell, a Brazilok úgy feszítenek majd a sorsdöntő mérkőzésen.

De hosszú annak a sora, míg ide jutnak, addig megmosolyogtató történésből is lesz elég. S miközben mi, nézők sokszor mosolyodunk el, kacagunk fel, ez a film mégsem tisztán vígjáték. Többről van itt szó, de közös szerencsénkre remekül csomagolva, szívmelengetően elmesélve. Úgy, hogy közben egyetlen szereplő sem lesz tisztán jó vagy rossz fiú csak azért mert roma vagy magyar.

Ilyen is lesz és olyan is, a roma mellett lop itt a magyar is, a polgármester-helyettes szívesen intézi az ügyeket kézből-zsebbe alapon, a rendőr akkor is házkutatást tart a telepen, ha épp a focicsapatot akarja hátráltatni.

De itt a lányok pont ugyanolyan szerelmesek, és a fiúk is, mint bárhol másutt a világon. S ez a szerelem gyógyír lehet – sőt, bizonyos szempontból még megoldás is. Kell még egy elszánt atya, akit nem rettent vissza a fenyegetés, és hát pár olyan fiú, aki kitörni szeretne, nem elsüllyedni.

Persze mondhatjuk azt, bár ilyen egyszerű lenne az élet, bár ilyen könnyedén oldódna meg minden probléma, mint ebben a filmben, akkor, de jó is lenne…

Mondhatjuk, de ha készül még olyan film, mint a Brazilok, akkor talán nincs minden veszve. Akkor van esély, hogy a focipályán, és nem az utcán játszva le a meccset, az eredmény mégse fájjon annyira senkinek.

”Jó volt ebben a csapatban játszani”

M. Kiss Csaba rendező (nem mellesleg újságíró) egyik álma volt, hogy a Brazilok című film egyszer elkészülhessen. Hosszas munka előzte meg a tényleges munkát, a forgatókönyv fejlesztése után a Rohonyi Gábor rendezőt is bevonták a filmkészítésbe, a csapatba pedig az amatőr szereplők mellé igazi nagyágyú profik szerződtek, többek között Fekete Ernő, Schimed Zoltán, Gryllus Dorka, Dobó Kata, Schell Judit és Bánki Gergő.

A profik egy részének csak egészen kis szerep jutott, néhány mondat csupán, de ez sem zavarta őket, mert ahogy mondták, jó volt ebben a csapatban játszani. Rohonyi Gábor pedig azt tette hozzá, hogy a profiktól igazán szép volt ez a gesztus, és személy szerint roppant büszke, hogy az amatőr szereplők végül egyenrangú társai lehettek a színészeknek.

A film története javarészt fikció, de a terep ismerete, az hogy M.Kiss Csaba televíziósként rengeteget tájolt és jól ismeri az ehhez hasonló telepeket és azok szociográfiai hátterét, sokat segített a forgatókönyvírásban – tette hozzá Muhi Klára társ-forgatókönyvíró. Acsa települése bátran adta a nevét a filmhez, amelynek nagy részét ott forgatták, szinte a teljes falu lakossága statisztált a Brazilokban.

Olyan élettel és örömmel teli mozi született, amelyből elhihetjük, hogy mindenki álma valóra válhat, a végén pedig jutalomként majd ott a boldogság, igaz keserédes, de ott lesz, pont úgy, ahogy a gyönyörű főcím zenében Jordán Adél énekli. És pont úgy, ahogy Ronádó mondja, azaz, hogy minden tejföl lesz…

“Hajnaltájban álmodtam, hogy futok egy réten és repül előttem a boldogság.
Aranyos szárnyán, tűz karikákkal, kankalin illatú szél suhogásban a boldogság.
Magam is szállnék messze az égen,
hátha elérem a szélben, a tűzben, a távolban.
Istenem, jaj, csak föl ne ébressz,
adj nekem szárnyat, hogy szálljak,
legalább álmomban.”

A Brazilok című filmet április 6-tól vetítik a mozik!

Forrás: hirado.hu

-Friss Média-