A tárgyaláson elhangzottak alapján a kisvárdai S. M. és testvére, S. A. elképzelhetetlenül sanyarú körülmények között éltek egy helyi ingatlanban. A házban se víz, se villany, se fűtés nem volt; a vádlott egész nap kétliteres flakonokban hordta a vizet a közkútról. Mindössze a nő havi 27 ezer forintos jövedelméből tengődtek, és a szomszédok könyörületén múlt, hogy nem haltak éhen.
A családot korábban már súlyos csapás érte: 2024 áprilisában egy hibás hosszabbító és az áram szabálytalan vételezése miatt a másik fiútestvérük áramütés következtében életét vesztette. Ez a korábbi haláleset valóságos tragédia volt a család életében, amely után a két testvér még mélyebb elszigeteltségbe süllyedt.
S. M. nem először került szembe a törvénnyel: korábban hat év fegyházbüntetést kapott minősített rablás és testi sértés kísérlete miatt, amiből 2024. január 1-jén szabadult. Mentális problémái régre nyúlnak vissza, 24 éves korában skizofréniát állapítottak meg nála a nagykállói pszichiátrián. A börtönből való kikerülése után azonban egyáltalán nem járt kontrollra és a hivatalos gyógyszereit sem szedte, legfeljebb azokat a pirulákat vette be, amelyeket testvére szerzett neki ismeretlen forrásból.
A súlyos bűncselekmény 2025. június 29-én, a délutáni órákban bontakozott ki. A testvérek ismét összevesztek, mert a cselekvőképességében részlegesen korlátozandó, gyámság alatt álló S. A. cigarettát követelt fivérétől, amit ő nem tudott honnan keríteni. S. M. dühében előbb ököllel és tenyérrel többször arcon ütötte a nőt, majd az este folyamán a kanapé alól előhúzott egy keretes vasvágó fűrészt, amelyet egy ismerősük korábban fűtéscsövek levágásához hagyott náluk.
A férfi az ágyra szorította testvérét, és a fűrésszel elkezdte vágni a nyakát elöl, miközben azt kiabálta:
"Most megöllek!"
A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a sértett nő egy korábbi vonatbaleset miatt mozgáskorlátozott, amputált karú személy, így egyetlen ép kezével próbált kétségbeesetten védekezni, miközben megfogta a vasvágó fűrész lapját. Bár az eszköz alkalmas a nyak teljes átvágására, de a nő végül nyolc napon belül gyógyuló sebekkel túlélte a támadást, a férfi szándéka egyértelműen az élet kioltására irányult.
A vádlott a nyomozati vallomásában így emlékezett vissza a történtekre: "Nekem akkor az volt a gondolatomban, hogy elvágjam a torkát, de az a fűrész nem volt rá alkalmas... Nagyon bánom, mert ezt nem kellett volna megtegyem."
A mai tárgyaláson a férfi azzal is próbált védekezni, hogy testvére korábban többször kérte őt, hogy ölje meg, mert nem akar így élni, de a bírói kérdésekre elismerte, hogy a támadás napján a tiszta méreg és a felgyülemlett feszültség vezérelte.
A brutális támadás után a vádlott megijedt a vér láttán, de nem hívott mentőt, hanem az utcán sétált fel-alá. A sértett életét végül a harmadik szomszéd, A. Attila mentette meg, aki pont ekkor érkezett, hogy ételt – lecsót, húslevest és dinnyét – vigyen a nélkülöző testvéreknek.
A szomszéd a bíróság előtt elmondta, hogy a házba belépve meglátta a matracon vérző nyakkal fekvő S. A.-t. A nő azonnal panaszkodott:
"Máté meg akart ölni, csak nem tudott megölni."
A szomszéd ekkor hazarohant a telefonjáért és a vejéhez, B. János Dávidhoz, akivel közösen tértek vissza a helyszínre, majd azonnal értesítették a mentőket és a rendőrséget. A tanúként kihallgatott szomszéd hangsúlyozta, hogy a vádlott a börtönből való szabadulása után teljesen megváltozott: "mintha nem is ezen a világon lenne, ki volt kerekedve a szeme". A férfi úgy véli, a támadás hátterében nagyrészt a folyamatos, kínzó éhezés és a nyomor miatti elkeseredettség állhatott.
A tárgyaláson ismertetett igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény szerint (melyet Dr. Barsi Evelin és Dr. Bodor György készített) S. M. nem gyenge elméjű, de reziduális skizofréniában szenved, amit érzelmi elszegényedés, közöny, alacsony konfliktustűrés és hallási hallucinációk jellemeznek. Kóros elmeállapota a bűncselekmény elkövetésekor enyhe fokban korlátozta őt tettei következményeinek felismerésében. Székely Csaba igazságügyi pszichológus szakértő szakvéleménye szerint a vádlott alacsony intelligenciaszinttel és sivár lelki élettel rendelkezik, csökkent frusztrációs toleranciája és a testvére irányába felgyülemlett indulatai vezettek a brutális agresszióhoz.
A Nyíregyházi Törvényszéken zajló eljárásban a vádlott fenntartotta a korábbi, 2026. április 16-i előkészítő ülésen tett nyilatkozatát: a bűnösségét elismeri, de nem mond le a tárgyaláshoz való jogáról. Az ügyészség a férfit mint visszaesőt, bűncselekmény elhárítására fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettével (kísérlet) vádolja. A kisvárdai támadó sorsáról a bíróság a következő tárgyalásokon hoz majd döntést.