Meglehetősen különös esettel állt szemben a rendőrség az évezredforduló után két nappal, amikor is 2000. január 2-án, vasárnap reggel 10 óra 5 perckor állampolgári bejelentés érkezett az ügyeletre: a Kisvárda és Fényeslitke mellett húzódó régi 4-es út melletti gyümölcsösben, egy oldalfal nélküli régi almatárolóban meztelen, összeégett férfi holttestét találták meg. Végtagjai teljesen vagy részben hiányoztak.

A helyszínre a kisvárdai rendőröket riasztották, akik a helyszíni és halottszemle adatai alapján azt valószínűsítették, hogy az ott lévő szalma máig ismeretlen okból begyullad. Ez a tűz terjedhetett át a férfi ruházatára. A helyszínen a nyomrögzítők megtalálták a férfi felismerhetetlenségig összeégett ruházatát. A nyomozók azt valószínűsítették, hogy a lángoló ruhától szabadulni akarván az áldozat gyakorlatilag csupaszra vetkőzött.

A nappali hőmérséklet az egyébként hóval fedett területen abban az időben 0-5 fok között volt, éjszaka viszont mínusz 10 fok alá is süllyedhetett a régi termelőszövetkezeti majornál. Örök rejtély marad, hogy a mindentől távol lévő, egyre ritkábban használt gazdasági épületekhez hogyan keveredett oda a körülbelül 170 centiméter magas, alultáplált, 50-es, 60-as éveiben járó, erősen hiányos fogazatú, hosszú hajú, őszes, körszakállat és bajuszt viselő férfi. Talán az otthon melegének hiánya, a magány, a kétségbeesés űzte e távoli vidékre, a semmi közepébe.

Nem tudni, hogy honnan hová tartott, de ahova megérkezett, az utolsó állomásának bizonyult a tűz, majd a hideg okozta sérülések miatt. Az ügyben kirendelt igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a férfi halálát valószínűleg égési sokk okozhatta.

Mivel a holttest részben megégett, azonosításra alkalmas jellegzetességet felfedni nem sikerült rajta. Mint ahogyan ujj- és tenyérnyomatot sem tudott rögzíteni a daktiloszkópiai szakértő, ugyanis a holttest végtagjai teljesen, illetve részben hiányoztak. A nyomozók azt feltételezik, hogy kóbor állatok szedték szét, majd hordtak szét a testrészeket. Így gyakorlatilag semmi nem állt rendelkezésre, hogy kiderítsék a férfi személyazonosságát. A széleskörű adatgyűjtés sem vezetett eredményre, mint ahogy a holttest leírásának és fényképének megjelentetése sem a megyei és az országos sajtóban.

A rendőrség így írt 2000. január 4-i közleményében az esetről: az 55-60 éves, 160-170 centi magas férfi tetemét vasárnap a dögéi gyümölcsös almatárolójában találták. A férfi feltehetően melegedni akart és tüzet gyújtott, amitől lángra kapott az ott lévő szalma és a ruhája is. Halálát égés vagy kihűlés okozhatta.

Az összeégett ruházatból mindössze az ismeretlen férfi cipőjének színét tudták meghatározni. Ezek szerint az egy azonosítatlan márkájú, halványkék, orránál piros sportcipőt viselt. A helyszíni szemle jegyzőkönyvében rögzítettek még egy műbőr kabátot, egy fehér mintájú pulóvert és egy üres Magnum cigarettás dobozt is.

Az ismeretlen férfi holttestét végül a Kisvárda Önkormányzat temettette el 2000. március 4-én az új köztemető XI. parcellájába.

A régi almatároló és a permetezésre szolgáló hatalmas acéltartályok a kétezres évek elején egyre ritkábban voltak használatban. A telep 2003-ban végleg bezárt, s végül az épület az idő vasfogának, no meg a fosztogatóknak köszönhetően csaknem teljesen eltűnt. Váza emlékműve a rég feledésbe merült történéseknek – így az ismeretlen férfinak, aki akkor sem és életében sem hiányzott senkinek.

Külön köszönet a cikk elkészítéshez nyújtott segítségért a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálynak, Döge polgármesterének, dr. Nagy Péternek, valamint az Omega Temetkezési kft-nek.

- FrissMédia -