Nagyon elterjedt mostanában az ázsiai feng shui, azt azonban kevesebben tudják, hogy a magyaroknak is megvoltak a saját térrendezési szokásaik.
Őseink már a honfoglalást megelőző időkben is laktak épített házakban. Ezek voltak a jurták, azaz a vesszőből fonott és tapasztott falú egyterű építmények. A funkciójuk az volt, hogy legyen fedél az emberek feje fölött, de emellett komoly szimbolikával is rendelkeztek. Az építmény közepén található füstlyuk jelképezte az átjárást a felső világba (innen származhat a mai mennyezet szavunk), a kút pedig az alsó világba engedett betekintést. Így az embere középen foglaltak helyet, mondhatjuk úgy: egységben az univerzummal.
A gazdag szimbolika később a parasztházaknál is megmaradt. Fontos volt a Nap (a teremtő isten) felé fordulás ezért a házak bejáratait kelet vagy dél felé tájolták. Ha jártál már régi parasztházban biztos neked is feltűnt, hogy milyen alacsony a bejárati ajtó. Ennek is megvan a maga jelentése, méghozzá az, hogy a ház szelleme és a tulajdonosa előtt fejet kell hajtani, azaz: tisztelettel lépj be más otthonába, különben bevered a fejed.
A házak középpontjában az otthon melegét adó tűzhely állt. Ez volt a ház szíve, itt töltötte együtt a legtöbb időt a család.
A mestergerendának sem csak építészeti szempontból volt fontos szerepe, hogy a tetőt tartsa. Úgy gondolták, hogy ez mutatja az utat a léleknek. Ahogy az otthon volt a központja a mindennapi életnek, úgy a születésnek és a halálnak is. Az újszülöttet a mestergerenda alatt helyezték el a bölcsőben arccal kelet felé, a halottat pedig, mivel a ravatalozás is házban zajlott, szintén a mestergerenda alatt arccal nyugat felé.
Ha a feng shui helyett a magyar térrendezési elveket követnéd, itt van néhány ötlet:
Forrás : magyarorszagkul.nlcafe.hu
-Friss Média-